Kaptam egy Alfa Romeót. Elegáns, piros limuzin, orrán nyolc, mérges tekintetet kölcsönző lámpával, és noha leváltott modell, szerintem gyönyörű. Folyvást bámulom, mióta szombat délután, az AlfaCity színpadának lépcsőjén kiszabadítottam a gyári csomagolásból, és roppantul fájlalom, hogy nem vezethetem… Túl kicsi nekem, ám míg megszerzem a jogosítványt felnőhet, akár a mesében.
Jártam már Alfa Romeo találkozón, a mostani volt a harmadik ...
Őszinte szívvel, bőkezűen osztogatom, miközben rengetegen a gondolatától is borzadnak. A fülipuszi nem tacskóspecialitás, szabadalmi oltalom sem védi, a hagyományosan csöpögős elismeréssel a kutyák ősidőktől kezdve szeretteiket jutalmazzák. Szombaton, a Csók Világnapján megfogadtam, ha rajtam múlik, kap mindenki.
Az első puszik anyának és apának jutnak… Hajnalban, mihelyst kipattan a szemem, ott termek az ágyukon, és feltúrom a takarót. Hideg orrom ...
Kétségbeesetten menekült, szinte száguldott a betonon, a puszta szerencsén múlt, hogy nem gázolták el, taposták laposra. A robogó kerékpárok, a ténfergő gyalogosok láttán a fal tövéhez simult, ám a lődörgők kiszúrták, bottal piszkálták, visszalökdösték a placcra. Bármerre nézett, gyanakvó, haragos tekintetekbe ütközött, bizonyosnak tűnt, hogy percei meg vannak számlálva.
- Kígyó! Kígyó! – a zajos sivalkodásra figyeltünk fel apával. ...
Nincs mese, kikészültem. A lázam felszökött, reszkettem akár a kocsonya, csikart a pocakom, gyötört a hasmars, és a róka gyakorta látogatott. Legszívesebben átaludtam volna a hetet, és bevallom, eljátszadoztam a gondolattal, hogy beteget jelentek. Feltételeztem, mindenki megérti majd, ha most vasárnap kivételesen nincs mese... Aztán győzött a lelkiismeretem.
Nincs mese, az élet megy tovább. Mesének igenis lennie kell, a gyengélkedés nem kifogás. A fontos az, ...
Csodabogár az apukám, és halkan mesélek, mert pihen. Kimerítő időszakon van túl, ám vasárnap kora este kiült a teraszra, levágott néhány szelet sajtot, bort töltött, és a lenyugvó nap felhőkön átszűrődő fényében sugárzást gyűjt magába. Éppen úgy, ahogy az igazi, a Tigrisekkel kergetőző Csodabogár csinálta réges-régen, egy forró nyári délután, a clermonti bankrablás szusszanásnyi szünetében.
– Woof, woof, woof! – kettejükben közös, hogy ...
Példátlan gazdagság szakadt a nyakunkba az utóbbi hetekben. A májusi eső legalábbis állítólag aranyat ér, és mert annyi jutott belőle, ha literekben mérnénk a vagyonosodást, dúskálhatnánk a földi javakban. Áprilistól hosszabb-rövidebb megszakításokkal ömlött, velőscsont-halmok helyett mégis a sárban gázoltam. A ritka kivételektől eltekintve vizes tappancsokkal ültem kocsiba, és készséggel lemondok az égből hulló áldásról, hogy cserébe sétálhassak a ...
Levelet kaptunk a Dunántúlról és anya kérésére küldtek fényképet is. Ránézésre az utóbbi olyasmi, mint azok a fotók, amelyek alapján a hatóság a renitens sofőröket bírságolja, és kétségtelenül mi vagyunk rajta Fülöppel, az új barátommal. Semmi extra, lakott területen ötven helyett hetven. Egyedül a harmincezres csekk maradt le, mert hát a piros Wrangler terepjárót végül csak statikus tesztnek vetettük alá Balatonföldváron.
Kipróbálhattuk volna, ...
Fokozódik a kétkedés körülöttem. Korábban azt reméltem, előbb-utóbb kinövöm a csodálkozó pillantásokat és senki sem ámuldozik majd az éveim számának hallatán, az idő múlásával azonban a helyzet egyre rosszabbodik. Minél többet vallok be, annál kevésbé hisznek nekem, és még most, a gyermeknapon is kölyöknek néztek, palacsintával csábítgattak.
– Két és fél… Már két és fél esztendős… – apa szomorkásan válaszol, ha valaki a korom iránt ...
Ernőt gyorsan megszerettem, örökre a szívembe zártam. Ő az én hős lovagom, aki kiparancsolta a fürdőszobánkból a mesebeli sárkányt utánzó, de lángok helyett inkább gőzölgő zuhannyal támadó vízköpőt. Birokra kelt a veszedelemmel, amely eltántorította anyát a velencei tacskó találkozót követően esedékes fürdetésemtől, és diadalmaskodott.
A szörny lesben állt a sarokban múlt vasárnap. Megvárta, hogy a fajtám béliek vidám bulijából hazatérve ...
Az Angyalok Kertje fürdött a fényben, a felhők visszatartották előzőleg szüntelenül hulló könnyeiket, a fák üde, zöld lombkoronája sejtelmesen susogott a gyenge szélben, és szerdán a madarak valahogy másképp énekeltek. Gyönyörű nap virradt ránk, ám én végigsírtam a ceremóniát Farkasréten. A ravatalnál, ahol különleges engedéllyel kaptam helyet, hogy a családdal és az ismerősökkel közösen elbúcsúzhassak nagyanyótól.
Nagymamám váratlanul ...