Hasonlót az erdő rengetegében sokat láttunk,
a fákon függő ládikókra Bóval rácsodálkoztunk,
tacskópajtásommal belőlük itthonra is akartunk,
és lám, máris van néhány saját madárházunk.
Készítésüket mancsunk szálka nélkül megúszta,
hisz címünkre a futár őket összeállítva hozta,
ám feladójuk kilétét a sillabusz nem tartalmazta,
csupán találgathatjuk, a csomagot ki postázhatta.
A tollas népek etetéséről mostanság meséltünk,
róluk cinkegolyós históriánk lapjain beszéltünk,
hálásak talán éppen egy olvasónknak lehetünk,
írásunk révén így nagylelkű barátra lelhettünk.
Végül persze mellékes, a pakk honnan érkezett,
ha a meglepetés kiötlője névtelen kedveskedett,
ránk bízta, a varázslatos hajlékok hová kerülnek,
melyikben, hányan, mettől-meddig fészkelhetnek.
A kék kuckót mi az emeleti párkányra szánjuk,
falai között a rozsdafarkúakat várja a szállásuk,
fiókáik nevelésén szorgos párosuk itt fáradozhat,
mélyén az utódok csapata bátran hangoskodhat.
Az őszapók a boróka ágainak sűrűjét szeretik,
fonott kvártélyukat ide rövidesen kitesszük nekik,
zuzmóval, pókhálóval ízlésük szerint feldíszíthetik,
a tolakodó tekintetek elől trükkjeikkel elrejthetik.
Utoljára a kéreggel borított kalyibát hagytuk,
a vidám cinegéknek majd vén fenyőnkre akasztjuk,
hordhatják tele fűvel, mohával, puha pihével,
segítségünkkel megbirkózhatnak az építkezéssel.
Teendőinket ezúttal felettébb komolyan vesszük,
azt üzenjük, az odúk kihelyezését megterveztük,
lovagommal, Bóval hamarosan mindet felszereljük,
a beköltözők nevében a madárházakat köszönjük!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
