Megígérte, kéréseinket akár a mesében, teljesíti,
kifognunk sem kell, dolgunkat Bóval megkönnyíti,
tacskópajtásommal ülhetünk tavacskánk partján,
leshetjük, ahogy a mélyben ő, az aranyhal úszkál.
Ami minket illet, minden alkalmat megragadunk,
békésen fürdőző barátunkhoz a kertbe kisétálunk,
töprengve fürkésszük világa titokzatos sötétjét,
bámuljuk szikrázóan csillogó pikkelykosztümjét.
Otthona ablakán szemtelenül bekukucskálunk,
a termeit betöltő víz fodrozó felszínén átlátunk,
némán tátogó szájáról folyékonyan olvasunk,
történetei képzelt lapjaira örömest vele tartunk.
Tőle hallottunk a nevezetes három kívánságról,
a szerencsés halászról és a neki járó ajándékról,
arról, hogy ha jól viselkedünk, mi is álmodhatunk,
jutalom gyanánt szinte bármit megkaphatunk.
Csodálatos bejelentésének nagyon megörültünk,
karcsú alakját tekintetünkkel követve merengtünk,
suttogva tanakodtunk, most ugyan mire vágyjunk,
híres jótevőnktől mégis milyen varázslatot várjunk.
Az adódó lehetőségeket sorjában számba vettük,
a terülj-terülj asztalka gondolatát hamar elvetettük,
gyorsan elbúcsúztunk megannyi csábító ötlettől,
rengeteg sebtiben körvonalazott elképzeléstől.
Arra jutottunk, hiányt végképp nem szenvedünk,
szeretetben, kényelemben, biztonságban élünk,
így inkább a szűkölködőkön, az árvákon segítünk,
az elveszetteknek, gazdátlanoknak kedveskedünk.
Miként rendelkeztünk, a fürge koi pontyok tudják,
csendes eszmecserénket Bóval, hosszan hallgatták,
szerény óhajainkat dakszlilovagommal rájuk bíztuk,
terveink megvalósítását a bűvös aranyhalra hagytuk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
