Példátlan gazdagság szakadt a nyakunkba az utóbbi hetekben. A májusi eső legalábbis állítólag aranyat ér, és mert annyi jutott belőle, ha literekben mérnénk a vagyonosodást, dúskálhatnánk a földi javakban. Áprilistól hosszabb-rövidebb megszakításokkal ömlött, velőscsont-halmok helyett mégis a sárban gázoltam. A ritka kivételektől eltekintve vizes tappancsokkal ültem kocsiba, és készséggel lemondok az égből hulló áldásról, hogy cserébe sétálhassak a nyári napsütésben.
A meteorológusok a tudói, merre, mennyi csapadékot jegyeztek, de azt hallottam, voltak vidékek, ahol néhány óra alatt lezúdult a havi penzum. Milliméterben felesleges vizsgálni, az én termetem mellett elsősorban az a lényeges, hogy milyen mélyek a pocsolyák… A nedves fűtől csatakos a hasam, és ha a szabadban kap el a zuhé, bőrig ázom. Ilyenkor didergek, ám ahogy anya kedvenc zenekarának réges-régi slágerében elhangzik, „nincs semmi veszve, sőt minden csak most indul be”.
Tiszta erőből nyár! Végre június van, és a szürke fellegek talán átadják a terepet a verőfénynek… Reménykedem, hiszen bár nálunk szerdán meg csütörtökön esett, tegnap Medárd szép időt hozott, ami a hagyomány szerint negyven nap kánikulával, aszállyal fenyeget... A zivatarok persze kötelező kellékei ennek az évszaknak, és ha eddig kibírtam, hogy a természet hívó szavának a kertben, az esernyő fedezékében engedelmeskedem, pár percre a korzón is behúzódhatok valahová. A hőséget enyhítő záporok nem tarthatnak örökké.
Előttem az egész nyár, ideje összeszedni a fontos programokat. Listakészítés közben máris rücskösre rágcsáltam a penna szárát, hajtott az igyekezet, hogy még a mások szemében bagatell apróságokat se feledjem... Pünkösd alkalmából rögtön, hogy anya nem dolgozik. Hétfőn itthon marad, a hajnali vekkercsörömpölés szünetelhet, lustálkodhatunk, csavaroghatunk, elballaghatunk Sukoróra fagyizni… Bármiben benne vagyok, míg megússzuk szárazon.
A jövőhétre ugyancsak komolyan gyúrok. Vasárnap apák napja, és szeretném emlékezetessé tenni. Lesz rá módom, Toffee, a tacskóhaverom szülei meghívtak egy zsúrra, és így a srácokkal közösen köszönthetjük az ünnepelteket. A jelenlévő apukákat... Titkon tervezgetett akciónk kimenetele kizárólag azon múlik, hogy momentán esik-e az eső.
A következő szombat este Szent Iván-éji mulatságra megyünk. Máglyagyújtás, lobogó lángok, boszorkányégetés, ugráló árnyak, némi „varázslat”, megelevenedő mesék, almasütés a sejtelmes, sötét erdő szélén. Misztikus hangulat a kortalan sziklák tövében, és a folytatás szintén érdekes…
Foglalják a helyem a megszállott alfások zánkai találkozójára. A különcök ezrével rajzanak a Balatonnál július derekán, és apa már suvikszolja az eseményre a méretes kerekeken guruló piros autót. Nagy hepaj várható, és később is válogathatok a házibulik, rendezvények között… Saslikozhatok mondjuk anya barátnőjénél, és feltéve, hogy sikerül bekéredzkednem, idén megint csápolhatok a gidáknak az R-GO agárdi koncertjén.
Az igazi csodának ezzel együtt az augusztus ígérkezik. Nyaralunk, és a vakáció pillanatai nem mehetnek veszendőbe. Alhatok sokáig, süttethetem a pocakom a parton, mustrálhatom a katonás rendben álló kék-sárga paraplékat a velencei föveny homokján, kipróbálhatom a vízibiciklizést, ebédre pedig hekket lakmározhatok… Hmmm… Hát lehet ennél jobb?
Lehet bizony! A kalendáriumban vastagon bekarikáztam a Tacsi-Pancsi dátumát, és csupán az égiek kegyétől függ, csobbanok-e majd a dakszlik népes falkájával a Drótszamár strandján. Kiélvezem ezt a hónapot, felkészülök, hogy a maga idejében vidáman inthessek búcsút az ereszünk alól Afrikába költöző fecskecsaládnak.
Pláne, hogy szeptemberben mi is újra útra kelünk. Kétlem, hogy az őszi esők a májusiakhoz hasonlóan aranyat érnének, a veszprémi Tacsi Talit azonban tengernyi pénzért ki nem hagynám. Ott leszek, legfeljebb úgy ázom meg, hogy ismét elkerül a meggazdagodás. Aggódni időpazarlás, megkezdődött a szezon! Vagyis tiszta erőből nyár!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
