Kerek egy esztendőt vártam, a mérőszalagot szorgosan elrágtam, a kihagyhatatlan alkalomra terveket kovácsoltam. Számtalanszor elképzeltem az egészet, álmaimban körbenyargaltam a zöldellő rétet, pocakomon éreztem a fűszálak gyengéd csiklandozását, hallgattam földszintes barátaim távolban felhangzó vidám csaholását. Jön az utolsó hét, így pajtásommal, Bóval hamarosan ott lehetek, vele a Tacsi Talira szombaton elmehetek, a dakszlik hömpölygő seregével Veszprémben ünnepelhetek.
A Kolostorok és Kertek rendezvényparkban sokszor megfordultunk, a Betekints-völgybe hazajárunk, a csilingelve csobogó Séd-patak partján otthonosan mozgunk. A színpadon pergő műsorról a világért le nem csúszunk, az árusok portékáit megvizsgáljuk, az illatos finomságokat mértékkel kóstolgatjuk. Szokásainkhoz ragaszkodunk, ebbe-abba beleütjük az orrunk, ám ezúttal kicsit majd kalandozunk, a szomszédban magasodó Gulya-dombon kígyózó rejtélyes tanösvényen laza sétára indulunk.
Farkcsóválva baktatunk, a bizonyára nagy gonddal kijelölt útvonal megállóinak sorrendjére hanyagul fittyet hányunk, a meredek kaptatón lassacskán felkapaszkodunk. Setesuta hátsó tappancsomra ügyelek, a vén fák rengetegében kíváncsi társam oldalán óvatosan lépkedek, a fenséges sziklafal tetejére felérve a tájban gyönyörködhetek. Jobbra pompás hidat csodálhatunk, kedves dísztó tükre csillog a mélyben alattunk, balra a messzeségben kéklő hegyeket, szépséges erdőket láthatunk.
Kevéskét maradunk, aztán néhány perc elteltével máris az állatkert kerítése mellett kocoghatunk, izgatottan szimatolhatunk, noha a rácsok mögött lakók meglátogatásáról régen lemondtunk. Jól tudjuk, felesleges próbálkoznunk, hiszen a kapun túl úgysem juthatunk, az élményre hiába is vágyunk, zsiráffal, elefánttal, oroszlánnal kizárólag a filmekben találkozhatunk. Beérjük hát ennyivel, a vadak közelségével, a szelek szárnyán szálló kiáltásokkal, a furcsábbnál furcsább szagokkal.
Lekanyarodva hangulatos tisztásra bukkanhatunk, afféle kárpótlás gyanánt nasizhatunk, madárlátta ebédünket elfogyaszthatjuk. Lustálkodásra az időt mégse pazaroljuk, a csavargást a Gizella királynéról elnevezett kilátó felkeresésével folytathatjuk. A hatalmas toronyra igazán könnyedén ráakadhatunk, tövében nyakunkat nyújtogatva álmélkodhatunk, a hétemeletes óriás megmászásától előre ódzkodunk. A lépcsőzés helyett a síkon eliramodhatunk, testhezállóbb program után kutathatunk.
A kutyafuttatóig rohanhatunk, a kifüggesztett szabályzat pontjait érdeklődve vizslathatjuk, de ha megvan a hámunk, no meg a pórázunk, szikrányit se aggódjunk. Minden előírást maradéktalanul betartunk, habár a tornapályán bolondozhatunk, a játszótéren ugrálhatunk, vakkantgathatunk. Méterről méterre néptelenebb csapásokon szedhetjük a lábunk, a híres kőzeteket bemutató út menti tárlatnál szusszanhatunk, a bokrok árnyas rejtekén róka, nyuszi, őzike nyomába botolhatunk.
Szomjunkat a Laczkó-forrás hűs vizével olthatjuk, túránk végén körmünket a városba vezető utcácska aszfaltján koptathatjuk, az autósokkal, a kerékpárosokkal megférve a bulira visszatrappolhatunk. A zajos mulatságba bekapcsolódhatunk, a büféknél nyeldekelve kunyerálhatunk, vagy az állomásánál ácsorgó vonatocskát bámulhatjuk. Az öreg mozdonyhoz csatolt kocsikon, sajnos, nem utazhatunk, a zakatolásra jegyet sem válthatunk, a dicsőséges napok emlékén merengve morfondírozhatunk.
A kalendáriumban csupán párat kell lapoznunk, és a hozzánk hasonlóknak szervezett összejövetelre rögvest csomagolhatunk, fürge lovagommal, Bóval kora reggeli ébresztővel számolunk. A veszprémi Tacsi Talira idén megint elmegyünk, nekünk a nyárbúcsúztató eseményen a helyünk, a kiruccanással magunknak örömet szerzünk. Rövidke kirándulásunkra ugyancsak serényen készülődünk, térképet, elemózsiát, kulacsot természetesen viszünk, talán sikerül a barangolásra benneteket is rábeszélnünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
