Nincs megállás, a kalendáriumban lassan lepereg a visszaszámlálás, a hátrálást a sötétség hamarosan megkezdi, a fénynek a perceket szép sorjában átengedi. Párat szundítunk, az ágyban nyújtózkodunk, és az éjszakák máris észrevétlenül rövidülnek, a nappalok megint hosszabbak lesznek, a világosság felé a küszöbön toporgó ünnepek vezetnek. Közeleg a fenséges karácsony, míg eljövetele bensőséges hangulatáról ábrándozom, az adventi koszorú gyertyáinak sejtelmesen vibráló lángocskáit bámulom.
Hírnökei ők az érkező csodának, a gondokat, a bajokat átmenetileg a feledés nehéz függönye mögé rejtő varázslatnak, jóllakottan ásítozó dakszlipajtásommal, Bóval éberen vigyázunk, hogy el véletlenül se aludjanak. Ragyogásuk betölti a szobát, a falakra festi a különben láthatatlan árnyak vidám táncát, előrevetíti a ránk váró feladatok tengernyi sokaságát. Utat mutat a puha kuckónkat körülvevő játékos rendetlenség eltüntetésében, a fontos teendők elvégzésében, a szentestét megelőző készülődésben.
Bőven akad dolog, mindenki folyvást lázasan sürög-forog, a boltok polcai közt, esetleg a piacon kódorog, a lehetőségeket mérlegeli, igyekszik a vágyakat, a reményeket pénztárcájával egyeztetni. A parkolókban ácsorgásból a kutyák is kiveszik a részüket, vannak üzletek, ahonnan bizony szélsebesen kitessékelnek bennünket. A közértnél, a hentesnél, a péknél ajtón kívül a helyünk, beljebb tapodtat sem léphetünk, úgy magyarázzák, piszkot csinálunk, szemetelünk, a szabályokkal szembe megyünk.
A válogatásról így gyakorta lemaradok, jobbára találgathatom, mikor, mit kapok, itthon az eldugott ínyencségek után szimatolva kutathatok. Ismerem a trükkös szekrényeket, a mély fiókokat, gyorsan kiszagolom, anya hová süllyesztette a nekünk szánt dolgokat, ám a meglepetést elrontani semmiképp nem akarom, a hívogató pakkokat sértetlenül otthagyom. Eljön majd az ideje a bontogatásnak, a csomagolópapír izgatott szaggatásának, kiderül, milyen finomsággal rakhatom tele a tányérkámat.
A postások, a futárok mostanság ugyancsak nyomhatják nálunk a csengőt bátran, betoppanásukkor sietősen fordul a kulcs a zárban. A zajos fogadtatást követően a tekintélyes dobozokat farkcsóválva környékezem, óvatosan méregetem, a szőnyegen a zsákmányt háromlábon sántikálva becserkészem. A ragasztószalagot foggal-körömmel tépem, a nejlonba bebugyolált értékes kincseket, a zacskókból kikandikáló érdekességeket kíváncsiskodva elnézegetem, csendesen elmerengve a fa alá képzelem.
A fenyő felállításánál ezúttal aligha tüsténkedhetek, a tomporomat támasztó bal tappancsommal gerincműtétem óta sután bicegek, a féltve őrzött törékeny díszek mellett túlzott kockázatot jelentek. A kanapén ellenben elücsöröghetek, kárt legfeljebb a rojtos szélű díványpárnákban tehetek, rajtuk heverészve bőszen integethetek. Irányíthatom a szorgos munkát, a csinos üvegjégcsapok, a kalapos gombák, a girlandok akasztgatását, netán választhatom a konyhából áradó pompás illatok csábítását.
A sülteket, a süteményeket imádom, a tepsiben piruló ropogós csemegéket, nyalánkságokat néha megkóstolhatom, az apa kezéből titkon lehulló ízletes cupákokat, morzsákat, elnyammoghatom. A gyógyulásomat segítő fogyókúrát természetesen borzasztóan komolyan veszem, a felelőtlen nasizást ezért idén inkább félretettem, alaposan megfontolom miből, mennyit eszem. Alakomra ügyelek, érte rengeteget teszek, a jutalomfalatokon megosztozom, a nagyobbakat jó étvágyú társamnak adom.
Vacsorám maradékát Bo ma boldogan lenyelte, bendőjébe örömest leeresztette, észre sem vette, hogy komor palástját odakint leterítette az este. Vendégünk a kertet sűrű feketeségbe öltöztette, fürkésző tekintetem elől a tájat fátylával elfedte, tündökölni csak a szikrázó csillagokat engedte. Hunyorgásukkal megüzente, rögvest itt a szeretet ünnepe, készülhetünk a Jézuska köszöntésére. A lényeggel mi immár megvagyunk, a zöldellő adventi koszorún a negyedik gyertyát is meggyújtottuk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
