Fenséges fehér ruháját talán nem ölti magára,
falucskánkban kevés az esély az erős havazásra,
ám pajtásommal, Bóval számítunk a csodára,
türelmetlenül várunk a varázslatos karácsonyra.
Hamarosan itt lesz, csak néhányat kell aludnunk,
eljön, mire a takaró alól harmadszorra kibújunk,
látogatására addig felettébb lelkesen készülünk,
a hatalmas kavarodásból kivesszük a részünk.
Kopogtatásáig előhírnöke fogadásán dolgozunk,
fát a szenteste köszöntésére majd apával állítunk,
a konyhában ellenben most is láb alatt vagyunk,
esdeklő tacskótekintettel folyvást kunyerálunk.
A leejtett falatkáktól aligha fogunk dundira hízni,
hisz csupán apró morzsácskákat tudunk felszedni,
cserébe az ünnepi fogásokat így kiszimatolhatjuk,
ha megfőnek, kisülnek, a menüt bemutathatjuk.
Az ajándékok fürkészésével lassabban haladunk,
a bezárt szekrényajtónál tanácstalanul topogunk,
hiába pompás a szaglásunk, rendre elakadunk,
később derülhet ki, mi mindent rejt a csomagunk.
Szerencsére a legfontosabbat tegnap megkaptuk,
a téli napforduló hírére farkunkat vígan csóváltuk,
szívből örülünk a sötétség visszaszorulásának,
a kikelet ígéretével előrenyomuló világosságnak.
Illúzióink nincsenek, a tavasz messziről integet,
érkezéséig a hónapok során át kanyargós út vezet,
rajta nevezetes események jelzik a mérföldeket,
az elsőre rögvest halk csengettyűszó figyelmeztet.
Valahol a légben máris angyalkák szárnya suhog,
az esti égbolt sok csillaga sejtelmesen hunyorog,
lovagommal, Bóval gondolunk meséink olvasóira,
szeretetet, boldogságot kívánunk karácsonyra.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
