Mesés karácsonyi csodák bizony igenis léteznek,
hozzánk szentestére vidám manócskák érkeztek,
pajtásommal, Bóval rájuk a fa alatt találtunk,
velük most a lassan közelgő szilveszterre várunk.
Együtt számláljuk az ünnepig hátralévő napokat,
kóstolgatjuk a tacsiknak rendelt finomságokat,
ízlelgetjük a konyhából beszüremlő illatokat,
hallgatjuk a bölcselkedő szakállas apróságokat.
Gondolatban oldalukon az időben visszautazunk,
tizenkét hosszú hónapot, hipp-hopp, átugrunk,
a leltár fontosabb eseményeinél meg-megállunk,
legszebb élményeinknél megpihenve elmélázunk.
Fülünkbe halkan suttogják, nyugodjunk csak bele,
a búslakodásnak a legkevésbé sincs itt helye,
ami elmúlt csupán látszólag tűnik el a semmibe,
míg felidézzük, szívünkben megmarad örökre.
Emlékeztetnek, miénk volt a vadvirágos kikelet,
majd az aranyló nyár hozott simogató meleget,
nyomában az oly színpompás ősz kedveskedett,
tovább indult, amikor a tél ajtónkon zörgetett.
Hamarosan pezsgő pukkan, konfetti száll a légben,
vénséges falióránk mutatói körbeérnek éppen,
a világ örömmel és reménykedéssel lesz tele,
eljön a csendben elrebegett fogadalmak ideje.
Vállalásainkat hegyes süvegű barátaink ismerik,
megígérték, mindet felettébb bizalmasan kezelik,
szerény kéréseinket lehetőség szerint teljesítik,
érdekeinket egész mellszélességükkel képviselik.
Mit hoz a jövendő, a manók ezt titokban tartják,
a rejtélyek ládikáját ki szilveszterkor sem nyitják,
ám lovagommal, Bóval ezúttal is a jóban bízunk,
olvasóinknak varázslatos új esztendőt kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
