Régóta keresem a kiskaput, amelyen besurranhatok a kifutók, ketrecek, terráriumok rejtelmes világába. Bevallom, a kutyáknak tilalmas állatkert-látogatás előkelő helyet kapott bakancslistámon, mégis rendre fejet hajtottam a szigorú szabályok előtt. A veszélyeztetett fajokra tekintettel a kerítésen kívül toporogva rágódtam, hogyan leshetném meg legalább egyszer a bentlakók egzotikus csapatát, míg néhány napja aztán Etyeken utolért a valóság.
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó… Álmaim Afrikájában természetes lenne, hogy kibérelek egy jó nagy puputevét, és séta közben összeakadok a híres „korlátolt felelősségű társaság” albumán megénekelt kompániával. Egész dzsungelnyi bambusznád fedezékéből csodálhatnám a pihenő krokodilusokat, a szavanna magasra növő füvében megbújva kémlelhetném a majomkenyérfán rajcsúrozó csimpánzokat… Itthon viszont az ilyesmi szóba sem jöhet, elefánt, rinocérosz, zsiráf, manguszta kizárólag a filmekben szerepelhet.
Érthetően örültem hát, amikor szombaton Fülöp a bozótba csábított... Fekete-cser dakszli barátom otthonosan mozgott a Dvorák Vendégudvarban. Tömény romantikával nem kecsegtetett, de kétségtelenül a szívemnek kedves húrokat pengetett. A dörzsölt bennszülöttek lezserségével biztosított, hogy birtokán úri sleppre találok, nyomába szegődve életre szóló élményekkel gazdagodhatok. Farkcsóválva sürgetett, kövessem bátran, baj aligha érhet. Csendesen figyelmeztetett, vegyem komolyan vakkantásait, viselkedjek tisztelettudóan, és szelfizzek diszkréten…
Leírhatatlan kísértést éreztem. A konyha felől ínycsiklandó illatok hívogattak, a kifüggesztett étlapon ízletes finomságok kellették magukat, a mérleg nyelvét ugyanakkor a kószálás irányába billentette az izgalom... Elképzelni se tudtam, kik lakhatnak az Újhegyről fokozatosan ereszkedő lankákon, az ebéd azonban ráért… Vezetőm oldalán belevágtam az ígéretes túrába, letrappoltam a lépcső mellett kitaposott ösvényen, átkocogtam az üdén zöldellő ligetecskén, és rögvest lecövekeltem az első karámnál.
Lélegzetvisszafojtva néztem az ég felé. A vakító verőfényben hatalmas, szőrös kobakokat, fújtató orrlyukakat, sárgás fogakat láttam. Ereimben megfagyott a vér, noha a szürke csacsik ártatlanul vizsgálgattak. Kíváncsian pislogtak, tanácstalanul szimatolgattak, igyekeztek puszilkodni velem, a dermedt jövevénnyel… Odébb a makacsságot lassan tanuló fiatal öszvér ácsorgott. A rangidős szamár, illetve a picinyke shetlandi póni frigyének gyümölcse játékosan dobbantott patájával. Kacsintgatott, mintha azt üzenné, nosza, ugorjak be fogócskázni.
Hüledezésemnek a mögöttem feszülő drótháló zörgése vetett véget… Szélsebesen megpördültem, hogy sebtiben földbe gyökerezhessen a lábam. Akár valami álruhás, lisztbe mártott ördög, jókora szarvakkal büszkélkedő szakállas teremtmény bámult rám csupán centiméterekről... Hosszú másodpercekig tartott, mire a fakó bundájú figurában felismertem a flegmán csámcsogó kecskét. Óvatosan szaglásztunk, bólintással szalutáltunk, majd sűrű bocsánatkéréseket mormogva tovább indultam.
Aggodalmaim elpárologtak, a szomszédban visítva köszöntöttek a pöttöm malackák. Ritkán botlom nálam is apróbbakba, így lecsüccsentem haverkodni. A gyerkőcök ujjongtak, méretes szüleik szenvtelenül dagonyáztak... Sejtettem, hogy a családias béke törékeny, ha beljebb tolakodnék, az idillt gyorsan felváltaná a mérges csörtetés. Az anyakoca hagyná a henyélést, kitessékelne, megmutatná az utat a baromfiólakhoz.
A szárnyasok vidáman buliztak, vizitelésem számukra észrevétlen maradt. Tyúkok, kakasok, pulykák, récék, ludak totyogtak köröskörül, a messze hangzó kotkodácsolás, kukorékolás, kárálás, hápogás a birkákhoz terelt… A bárányok hallgattak, gyanakodva latolgatták, miféle szerzet érdeklődik irántuk éppen. Lejjebb pacik falatoztak, és szájtátva merengtem volna még, ám a lámák felborították a terveimet. Hidegen ragyogó szemükkel célba vettek, alsó ajkuk hullámzásából ítélve nyálas üdvözlésre készültek, ezt pedig oktalanság kockáztatni.
Senki ne nevezzen telhetetlennek, friss tapasztalataim tükrében kijelenthetem, megleszek medvék, óriáskígyók, tigrisek, pingvinek, fókák, távoli kontinensekről származó szokatlan állatok nélkül. Hozzám hasonlóan szerény pajtásaimnak elárulom, felesleges fürkészni a térképet, a programfüzeteket, az igazi Etyek Zoo megnyitására alkalmasint sokáig várhatunk… Fülöp segítségére ellenben alapozhatunk. Lefogadom, hogy a helyes tacskófiú a jövőben is önzetlenül kalauzolja a birodalmába betérőket.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
