Riogathattak kopaszsággal, fenyegethettek csúnyasággal, ám egyszerűen nem bírtam megállni. Sajnos hiába koncentráltam, igyekeztem uralkodni magamon, ösztönösen kikapartam. Ott a folt, mentségem legfeljebb annyi, hogy viszketett veszettül, és mert jólesett, hát vakartam. Kezdetben óvatosan, később motollaként járt a mancsom, az eredmény meg csak úgy kiült az ábrázatomra.
Semmiség az egész. Körömnyi világos bélyeg, jelentéktelen szépséghiba az orromon. Említésre sem érdemes, az anyához hasonlóan felelősen gondolkodókat mégis aggódásra, cselekvésre késztető folytonossági hiány a bundámon. Csírájában elfojtandó kórságról árulkodó, azonnali magyarázatra szoruló figyelmeztetés. Gyanút keltő, az orvoshoz rohangálásra okot adó elváltozás…
A spontán kilábalásomba vetett hit bizony hamar elpárolgott, a bibis terület felfedezésének másnapján bárhol szívesebben reszkettem volna, mint a rendelőben… A váróban gyámoltalanul szomorkodó kutyák, cicák, kalickában sárga papagáj, a mennyezeten vakító neon, az ajtó takarásában fémasztalka. Ijesztő díszlet fertőtlenítő szagú műtővel, zsúfolt szekrényekkel.
A doktor betessékelt, kesztyűt húzott. Megfontoltan ügyködött, ujjaival finoman széthajtogatta a szőrszálaimat, vizsgálgatott lámpás nagyítójával. Türelmesen tanulmányozta a pocakomat, a hónom alját, elégedetten konstatálta, hogy a bolhák, az élősködők szokás szerint elkerültek... Örülhetünk, működnek a javallott cseppek, teszi a dolgát a különleges nyakörv.
Fülembe fényes, hideg tölcsért dugott, az apró lyukon bekukkantott… Maszkja alatt dörmögött, hezitálva hümmögött, majd ragacsos löttyel átöblítette, puha vattával tisztogatta a cimpáim belsejét. Becézgetve nyugtatgatott, gyengédségével elaltatta az éberségemet… Kár is lenne tagadni, alaposan meglepett.
A szoba hirtelen kifordult sarkaiból, a döbbenettől megnémultam. A farkam tövénél mélyre hatoló rutinellenőrzés részleteinek taglalását inkább szégyenlősen elmismásolom. Mondják, muszáj volt nekiugrani, hogy itthon álmomban se piszkáljam a fejem búbját… A terjengő illattól mindenesetre anya prüszkölt, míg én a furcsa érzéstől megilletődve apa karjába csimpaszkodtam.
Dohogtam a méltatlan bánásmód miatt, próbáltam megúszni az újabb borzongató kellemetlenségeket. Értetlenkedtem, minek kerítenek ekkora feneket a bagatell malőrnek… Hiszen a tigriscsíkos… Sőt, az őszes pöttyök tarkította dakszli is teljesen szabályos... Barátaim sorában akadnak ilyenek, és őket békén hagyják. Pompás külsejük aligha indok az egzecíroztatásra, arra pedig pláne, hogy éles szikével vékony szeletet kanyarítsanak az arcbőrükből.
Velem megtették, adtam munkát a labornak. A fehér köpenyesek kísérletezhettek a félelmetes baktériumok, a titokzatos gombák tenyésztésével, büszkélkedhetett képességeivel a tudomány… Példásan beletörődő viselkedésemért cserébe dicséretet, simogatást, kencét, tablettát, sampont kaptam. Seregnyi szert a kezelésemhez, tanácsokat a fürdetésemhez, étrendem átalakításához…
A vakarózás tomboló kényszere a közelgő kúra hírére csillapodott. Sebtiben meggyógyultam, leleteim kivétel nélkül negatívak. A vész okát, származását találgathatják, a sietve vásárolt krémek, pirulák mehetnek a fiókba… Lassan elenyésznek a nyomok is, noha ránézésre most foltos tacskónak tűnök... Szabadkozhatok pironkodva, panaszkodhatok az allergiára. Csuda tudja, mutogathatok fűre, fára, virágra, porra, szárnyasra… Csupa olyasmire, amitől anya tüsszög, nekem viszket.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
