Kiállítás

Kiállítást hozott a hétvége Agárdon. Higgyétek el, az égvilágon semmi rosszat nem csináltam, senkit sem gáncsoltam el vagy szereltem szabálytalanul, a szombati esőnap után vasárnap mégse úsztam meg. Ez bizony kiállítás volt a javából. Tagadhatnám, de minek? Rengetegen perzselődtünk a szabadstrandon, úgyhogy sokan látták, tanúkból nincs hiány. Igaz, mindenki az árnyékot kereste. Akadtak, akik a napernyőjük fedezékéből, mások az előző nap is felállított sátrukból lesték az eredményeket.kiallitas113_1.jpg

Piros lap, amit látszólag rózsaszínűre fakított a nap. Ilyet kaptam a kapu előtt, de nem panaszkodom. Ha egyszer kiállítás, hát kiállítás. Bárkivel megeshet, és nekem ez már különben is a második. A tavalyinál ugyanígy a tóparton süttettük a hasunkat, és akkor is dög meleg volt. Árnyékban harminc, napon akár negyven fok. A vihart kísérő zuhi utáni párás hőséget most kellemetlenebbnek éreztem, mégis ki kellett bírni. Senki ne gondolja, hogy ennyire puhány vagyok, és csak úgy feladom. Mert azt aztán leshetik. Meg egyébként is! Egy kiállítás azoknak igazán megterhelő, akik teljesen önként, a jól megérdemelt elismerések, díjak kedvéért neveznek be. Nekik végig kell csinálniuk a versenyt, ha esik, ha fúj, ha süt. Az olyan kibicek ellenben, mint én, végül maguk döntik el, mikor kezdenek, és meddig maradnak.

Profi komoly indok nélkül nem lép vissza. Ahhoz túl sok munka van egy nevezés mögött. Tamás, a vaszari apukám például évek óta tréningezi a csapatát. Mindenkivel külön foglalkozik, hogy a kiállítás tuti legyen. Titkokat nem árulhatok el, legyen elég annyi, okkal alkalmaz különleges módszereket. Eleve nem mindegy ugyanis, hogyan futunk be a pályára. A bíró azonnal leír, ha ezt elbénázod, és máris annyi a kiállításnak. Amikor a futás már megy, jön a helyes tartás kialakítása. Van, akinél ez egyet jelent a dugón ácsorgással. Talán el tudjátok képzelni, milyen nehéz négy, az edzés kedvéért egy billegő konyhaasztalra helyezett parafadugón megállni. Ha nem, próbáljátok csak meg, és közben gondoljátok el, aki erre se képes, legfeljebb álmodhat a kiállításról.

Kiállítás nem jár akárkinek. Csak annak, aki peckesen lépked, előkelően magasan hordja az orrát. Meg persze fontos az is, hogy a bírókkal mindig tisztelettudók legyünk. Semmi beszólogatás, grimaszolás, mutogatás. Harapás pláne nem. Kiállítás ide, vagy oda, bármit is ítél, a döntés joga mindig a sporié. Ezt tanulta, erre szerződött, ez a dolga. Ha olyat lát, megmondja, és nem lehet részrehajló. Mindenkivel egyformán szigorúnak kell lennie. Egyszerűen nem fújhat másként a barátnak, mint az ismeretlennek. Mert hová is vezetne, ha kivételezne? A kiállítás azonnal elvesztené a jelentőségét, és a díjak se érnének fabatkát se. Ha kiderülne, hogy bunda van a dologban, a végén senki se akarna odamenni.

Mondjuk, attól a néhány különleges kivételtől eltekintve, a többség a szombati esőben és a vasárnapi napsütésben egyaránt bundával nyomta. Mert, hogy is másként? Kényelmetlen amikor elnehezül az égből aláhulló víztől, vagy átmelegszik a hőségben, de kifogásnak helye nincs. Mindenki abban jön, ami van neki. Akinek rövid, mint nekem, elég, ha odafigyel, hogy ápolt, és szép fényes legyen. Akik hosszabbat viselnek, mehetnek előtte fodrászhoz, kozmetikushoz is. Csak, hogy jól nézzenek ki, amikor befutnak a pályára, és ne csak a bíró, a közönség tetszését is elnyerjék. Ám emiatt igazán nincs semmiféle diszkrimináció. A kiállítás rövid és hosszú bundával is kiállítás.

Megsértődni felesleges. Ha elsőre nem sikerül, egy másik alkalommal majd összejön. Egyszerre mégse győzhet mindenki. Mi értelme lenne akkor a versenynek? Véletlenül se azt akarom ezzel mondani, hogy nincsenek „win-win” helyzetek. Mert dehogy nincsenek. Ez a vasárnap délelőtti is az volt. Már eleve azért, mert szombaton oda se mentünk, így nem áztam el. A másnapi kiállítás meg a ráadás, hiszen nem kellett fegyelmezetten felvonulnom, megjátszósan lépkednem. Tehát duplán nyertem, és mások is ünnepelhettek. Aki díjat kapott, bejegyeztethette és boldogan vihette haza. Az én jókedvemet pedig az hozta meg igazán, hogy bulizhattam, bunyózhattam kicsit a többiekkel. Szigorúan csak a súlycsoportomba tartozókkal. Ahogy a boxban, vagy a birkózásban is.

A nehézsúlyúakat csak megnéztük. Ennyi volt, nem több. Érdekes ám, ahogy a versenyre benevezett labradorok, bordói dogok, németjuhászok, és a többi hatalmasságok a számukra elkülönített felvonulási területen várakoznak, aztán egyenként peckesen bevonulnak. Futnak egy kört, állják a bírói mustrát, utána meg izgulnak az eredmény miatt. Tavaly is megbámultam őket, és tudtam, semmi keresnivalóm nem lenne közöttük. Nyúlász törpetacskó vagyok, mit is kezdenék az újfundlandik, schnauzerek, boxerek, vizslák, vagy bunda nélkül pályára lépő meztelenkutyák között? Pláne, hogy a sajátjaimmal se versenyzek. Meghagytam az élményt a többieknek. Szerezzenek ők dicsőséget a családnak.

Tamás szombaton bőrig ázott, vasárnap leizzadt. Melyik lehetett a rosszabb, nem tudom, mindenesetre csak azért is felvezette Happyt már a kiállítás első napján. Nem lehettem ott, de a távolból is szorítottam értük. Sokat dolgoztak, hogy szerepelhessenek. Meg biztos korán keltek, hogy Vaszarról időben Agárdra érhessenek. Egy kis eső nem állhatott az útjukba, és örülök, hogy megérte a kényelmetlenség, a hosszú utazás. Remekül szerepeltek. Megérdemelték, hogy Happy a kategóriájában elvigye a pálmát. Büszke vagyok az eredményeire, és csak azt sajnálom, hogy nem tudtuk rendesen megünnepelni a díját, mert minket anyáékkal délután még várt egy másik rendezvény.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr7714038964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása