Épp csak megjöttek, rájuk máris panaszkodunk,
jelenlétükben a kabátot összehúzva vacogunk,
pajtásommal, Bóval a csodás ősztől búcsúzunk,
az első fagyos napokkal nehezen barátkozunk.
Érkezésük gondolatára korábban legyintettünk,
az elkerülhetetlen pillanatra nem készültünk,
noha ruhácskáink próbálgatásával végeztünk,
a hajnalok kellemetlen hűvösén meglepődtünk.
Talpalva a deres fűben a nyarat visszakívánjuk,
a tikkasztó kánikulát kifejezetten hiányoljuk,
elmerülünk a rejtelmesen gomolygó ködben,
sétálunk a szürkeségbe burkolódzó vidéken.
Köröttünk a homályos jelenések alakot öltenek,
a lombjukat hullató fák lassan pihenni térnek,
míg a vastagodó avarban fázósan trappolunk,
az évszak temérdek varázslatával találkozunk.
Emitt a szúrós vadrózsa édes gyümölcse piroslik,
a csipkebogyó a fenyőrigóknak felkínálkozik,
odébb a tövises galagonya termése vöröslik,
a csapatostul utazó cinkék örömest csipegetik.
Reccsennek az ágak, és míg a csivitelők jóllaknak,
a messzeségben rekedt hangú varjak kárognak,
egymással a közeledő hidegről diskurálnak,
az erdő sűrűjében sokan hitelt adnak szavuknak.
Menedékükbe a legtöbben már behúzódtak,
a bokrok gallyai közt elárvult pókhálók csillognak,
sünök, békák, teknősök, borzok sorra elvackolnak,
ám a földszintes tacsik téli álmot nem alszanak.
Akár a mókusok, mi eztán is ébren maradunk,
csupán éjszaka, no meg ebéd után szunyókálunk,
lovagommal, Bóval lakályos kuckónkból kijárunk,
bármi lesz, a fagyos napokkal megbarátkozunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
