Melyikben mi lapul, rendre lelkesen találgatjuk,
tartalmukat fürkészve mindet körbeszimatoljuk,
felbontásukat játékos türelmetlenséggel várjuk,
dakszlipajtásommal, Bóval a dobozokat imádjuk.
Címünkre valamennyit futár vagy a postás hozza,
érkezésüket párosunk zajos csaholással díjazza,
átvételüket az ablakon át izgatottan figyeljük,
útjukat a kaputól a bejáratig éberen követjük.
A különféle pakkokat egyszer nekünk szánják,
bennük máskor a háztartási szereket szállítják,
nincs, aki megsúgja, mélyükön mit keressünk,
érthető talán, ha rájuk érdeklődve tekintünk.
Titkaikat a közönyös hullámpapír unottan őrzi,
a rejtélyeskedést akár a végtelenségig győzi,
kíváncsiságunkkal mégsem kell soká küzdenünk,
a mókás tépésbe, szaggatásba belekezdhetünk.
Fedelükön igazán könnyű biztos fogásra akadni,
ám a ragasztószalag felvágását jobb kiböjtölni,
aztán lehet két lábra emelkedve ugrálni, pattogni,
a peremben praclival kapaszkodva szemlélődni.
Vékony falaik között meglepetésekre lelhetünk,
a hétköznapi holmikban is megvan az örömünk,
néhány konzerv, jutalomfalat feldobja a kedvünk,
de a cicáknak való koszt láttán sem kesergünk.
A csodás ládát végül úgyis Cinimini veszi birtokba,
házi egerészünk beköltözik a kényelmes kuckóba,
csíkos farkát elegánsan maga mellé kanyarítja,
a macskalakban az időt dorombolással múlatja.
Legújabb kvártélyával éppen most barátkozik,
amit pénteken kipakoltunk, azzal ismerkedik,
lovagommal, Bóval neki szeretettel odaadtuk,
hogy ebben a dobozban ki lapul, nem találgatjuk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
