Jelzőjét a régiek adták, a lényeget megragadták,
furcsaságai láttán évről évre megmosolyogták,
vagy fejüket miatta épp bosszankodva csóválták,
az áprilist bolondos hónapnak ma is okkal tartják.
Megismerésénél számít az első benyomás,
aminek középpontjában nála mi lehetne más,
mint a szinte hagyományos Hugó-napi mókázás,
az elsején szokásos temérdek kacagtató ugratás.
Jónás úr már bő egy évszázada nem fürdik,
a híres vízipacit ilyenkor mégis sokan keresik,
a budapesti állatkertben a telefonhoz kérik,
nagyot nevetnek, akik a szakállas viccet értik.
A poros tréfát pajtásommal, Bóval kedveljük,
az idei meglepetést ennek ellenére bevettük,
mert annyira akartuk, elhittük, hogy itt a nyár,
a tél messze jár, kint eztán csodás meleg vár.
Kabátkáinkat levetettük, a szekrénybe betettük,
húsvétkor a kikeletet boldogan ünnepeltük,
a kövér fűben pocakunkat süttetve elhevertünk,
a közelgő kánikulai semmittevésre felkészültünk.
Óvatosságunkat elaltatta az álomszerű időjárás,
csalfa csapda talán sosem volt ennyire pompás,
vidám madárdal szállt a susogó lombok között,
minket a korán érkező idill teljesen meggyőzött.
A folytatásban hidegzuhanyként ért a lehűlés,
néha úgy tetszett, az eső elől nincs menekvés,
a világ ázott-fázott, aki tudott, fedél alá húzódott,
szerencsére a napocska sugaraival simogatott.
A mulatságból majdnem másfél hét van hátra,
reménykedve gondolunk a varázslatos májusra,
ám elégedetlenek a legkevésbé sem vagyunk,
a bolondos áprilissal baráti viszonyt ápolunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
