Varázsos történetét töviről-hegyire ismerem, jellegzetes alakját, pirospozsgás arcát, derűs kacagását rengetegszer magam elé idéztem, álmaim lebbenő szárnyán kitárt karjaiba repültem. Képzeletemnek hála hófehér szakállába csimpaszkodva az ölében elücsörögtem, kabátja holdfényillatát ébredéskor még sokáig érezhetem. Ajándékait évről évre megkapom, csinos pajtásommal, Bóval megosztozom, ám látogatásairól folyvást lemaradtam, röviden elmondom hát, a Mikulással miként nem találkoztam.
Első randevúnkról mindjárt egy teljes napot késtem, hiába na, a kalendáriumban rögzített időpont után éppen ennyivel születtem. Mire mamám pocakjából kimásztam, ő már messze járt, addigra talán lappföldi gyára is bezárt, puttonyából a meglepetéseket szétszórta, a jóknak a cukorkát, a csokoládét adta, a komiszokat virgáccsal jutalmazta. Nekem csupán a döntés lehetőségét hagyta, besorolhattam erre vagy arra az oldalra, rajtam múlt, később mi kerül a kályhánkra függesztett ünnepi zoknimba.
Nagyon igyekeztem, egész esztendőben engedelmes dakszligyerekként viselkedtem, tanúk nélkül csibészkedtem. A regulákhoz ragaszkodtam, a furcsa szabályokhoz ugyancsak igazodtam, az okokat, a miérteket véletlen sem firtattam. A papucsok, a cipők megrágását persze fájó szívvel hanyagoltam, a kutyaiskolát farkcsóválva kijártam, pórázon sétálni, leülni, feküdni, hívásra odaszaladni készségesen megtanultam, de a kéményben az éj közepén leereszkedő öregúr üdvözléséről ismét csak lecsúsztam.
A kudarcért Rudolf rohanását kárhoztattam, a roskadásig megpakolt szánkót vontató rénszarvasok vezérére mégsem haragudtam, a kuckóm ajtajánál feltornyozott finomságokkal vigasztalódtam. Az elégedetlenkedésen gyorsan átugrottam, a következő decemberi alkalomra új tervet kovácsoltam, a részleteket kifundáltam. Utolsó este a hagyományok szellemében apa fekete csizmáját bundámmal ragyogóra pucoltam, a párkányra feltornáztam, tekintetemet a lábbelire szegezve lesben álltam.
Éberségemen a sűrűn gomolygó sötétség, sajnos, végül kifogott, a buzgóság lassacskán elnyomott, két pillám lecsukódott. A szundikálásból vissza a távolban felhangzó tompa patacsattogás, majd a csilingelő csengettyűszó aligha hozhatott, a közeledő fogat portánkra csendesen bekanyarodhatott. A temérdek ínyencség lerámolása legfeljebb percekig tarthatott, hiszen a küldemények elhelyezésén szorgalmas kezek serény hada dolgozott, aztán a csodás rudli máris szélsebesen tovaszáguldhatott.
A feladatnak azóta többször nekifutottam, tanácsot kérve a manóknak, a krampuszoknak levélkéket írtam, a postafordultával kézbesített üzeneteket izgatottan bontogattam. A díszes borítékokat foggal-körömmel szaggattam, a papírra vetett javaslatokat sietve megfogadtam, az ötleteket kipróbáltam, tányérkámba édes kekszet, mellé kortynyi tejecskét raktam. Az utazókat elemózsiával vártam, úgy okoskodtam, míg békésen falatoznak, láthatóvá válnak, kíváncsi szemeim elől el nehezen bújhatnak.
A cselvetéssel természetesen újra meg újra felsültem, a suta furfanggal semmire se mentem, mert noha a marasztalónak szánt csemege hipp-hopp elfogyott, a tréfás vendég társaival rendre kámforrá változott. Nyomaikat kereshettem, kutathattam, útvonalukat szimatolhattam, csomagomon kívül másra elvétve akadtam. A szaglászástól fáradtan eztán jobbára kedvenc nasijaimat nyammogtam, azon morfondíroztam, honnan tudhatják, mit szeretek, az apró tacsinak örömet mivel szerezhetnek.
Kérdéseimre máig hiányoznak a megfelelő válaszok, és bár néha tényleg rettentően érdekes tippeket kapok, mióta felnőttem, rájuk kevés energiát fordítok. A mesebeli hírességek titkainak fürkészését mostanság inkább ifjú lovagomra, Bóra bízom, a virrasztásban támogatom, hozzásimulva remekül alszom. A kritikus pillanatokban ezúttal is durmoltam, így a Mikulással idén megint nem találkoztam, a lopakodásban sem zavartam, figyelmességeit ezzel együtt köszönöm, velük bendőmet megtömöm.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
