Halványulnak az égi fények, a kertben sűrűsödik a sötétség, áhítattal várja az esti műsort a népes közönség. Megtelt a szellős nézőtér, a zsöllyék foglaltak, a késve érkezők a zöldellő bokrok között sünmama nyomában sietve a helyükre kocognak. A fellépő jöttére a hirtelen leereszkedő csend figyelmeztet, jelenlétében meg se pisszenek. Alakját a teraszról fürkészem, apró figuráját páholyom magasából lesem, kíváncsian körbetekintek, most a búcsúkoncertet adó tücsökről mesélek.
Korán kezdte, a picinyke mester első előadását tavasszal megrendezte, jól szabott éjfekete frakkjában már májusban az udvaron muzsikált, vájt fülű társammal, Bóval csodáltuk, mert minden hangot eltalált. Megvizsgáltunk több akkordot, félre még véletlenül sem cincogott, páratlan tehetségéről bizonyságot tett, nekünk nagyon megtetszett. Legszebb szerzeményeit titkon rögzítettük, a tacskós találkákra elvittük, pajtásainknak lejátszottuk, anya fejhallgatóján valamennyibe belekagylóztunk.
A négylábúak falkája vita nélkül egyetértett, saját lemez járna a szárnyas zenésznek, személyében igazi sztárra leltünk, különleges produkcióinak hetedhét országra szóló turnét szervezhetünk. Bátran kiállhatna a másoknak világot jelentő deszkákra az operában, megfordulhatna számos szabadtéri és kőszínházban. Csápoló rajongók kísérnék alkonyattól napkeltéig, repertoárjából válogatásokat sugározhatnának a tévék, lelkesen magasztalnák, albumainak videóit az interneten milliók lájkolnák.
Útját a csúcsra egyengetnénk, lépéseit segítenénk, előle az akadályokat elsöpörnénk. Poszterei ott lennének a kamaszok szobáinak falán, vele szelfizne megannyi tinilány, rangos konzervatóriumokban taníthatna, pompás zenekart alapíthatna. A legelőkelőbb éttermekben díszvendégként kosztolhatna, a bálokon, fesztiválokon autogramot osztogathatna. Szülinapi bulikra, esküvőkre hívnák, az ünneplő násznépnek bemutatnák, szokásait riporterek tudakolnák, a magazinok élete történetét felvázolnák.
Beszéltünk neki erről, kérdeztük a karrier lehetőségéről, ám ilyenkor szégyenlősen visszahúzódik, zavartan szabadkozik, úgy magyarázza, nem kér a zajos sikerből, az ismertségből. Sorsával elégedett, csupán kedvtelésből hegedülget, élvezi a húrok nyekergetésével töltött perceket. Remekül elvan a puha gyepszőnyeg alatt rejtőző kuckójában, az avar takarásában megbújó otthonában, pirkadatkor az ajtót magára zárja, új dalokat komponál, munkájára összpontosít, a róla terjedő pletykákra legyint.
Bánja is ő, hogy a dolgos hangyák lustasággal vádolják, bogarasnak mondják, szorgos igyekezetét sajnálkozva megmosolyogják. Kifogásaikat La Fontaine réges-régen papírra vetette, kirohanásaikat a műélvezet iránt esetleg megnyíló utódoknak strófákba szedte. Nincs köztük érdekes, noha a tartalom fájdalmasan fedi a lényeget. Egész nyáron egyetlen huncut fillért sem keresett, üres zsebbel készül a hidegnek ígérkező télre, azt kívánja, bárcsak lenne esőnek, hónak ellenálló lakájos menedéke.
Könnyen teljesülhet a vágya, szállását nálunk akár azonnal belakhatja. Szívesen befogadjuk, az öreg terráriumot kitakarítjuk, a kályha oldala mellé rakjuk, a fázós virtuóznak erre a szezonra boldogan odaadjuk. Múlathatja az időt a barátságos melegben, kényelmesen pihenhet a békés környezetben, ellátásáról gondoskodunk, rügyfakadásig garantáltan istápoljuk. Az alkotásban nem hátráltatjuk, míg gyakorol, némán lapulunk, a formálódó slágereket meghallgatjuk, a melódiák sorát megtapsoljuk.
A cipóképű hold hamarosan felkél, sebhelyes ábrázata sápadt ragyogásával bevilágítja a színpadként szolgáló vénséges sziklákat, a fagyokat kerülő művész sokáig immár aligha hezitálhat. Rajta múlik, kipróbált vackában marad vagy hozzánk költözik, önzetlen ajánlatunk mérlegelésében a körülmények egyre sürgetik. Nyakunkon a varázslatos ősz, hűvös szelek fújdogálnak, a tündöklő csillagok az évszakváltásra emlékeztetve kacsintgatnak, szerény portánkon a tücsök ma este búcsúkoncertet ad.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
