Gyanakvásomat elaltatta, megszédített végtelensége látszatával. Érkezésekor azt sejtette, búcsúzásunk percei roppant sokára, vagy talán soha nem jönnek el, legnagyobb gondom örömeinek felhőtlen élvezete lesz. Csalafintán kényeztetett, a valóság fátylának fellebbentését a lomha cammogásból féktelen száguldásra váltó időre bízta... Életem első igazi vakációja gyorsan elrepült, ám számomra fontos pillanatait örökre a szívembe zártam, élményeimet bármikor felidézhetem.
Szenzációs bejelentéseket aligha tehetek, a regénybe illő kalandok, a kihívásokkal teli izgalmak messze elkerültek. Árnyékként nyomomban járó dakszli társammal, az atlétákat megszégyenítő alkatú Bóval beértük a temérdek dédelgetéssel, a különleges finomságokkal, a kánikulában is hűvös szoba békéjével, a fenséges délutáni szunyókálással. Unaloműző gyanánt megfelelt a játék, a kergetőzés, a kerti munkákat szabotáló lábatlankodás, a megannyi csavargás, vidám kujtorgás.
Utóbbiak közt a kirándulás a szépséges tatai Öreg-tónál. A barangolás a vénségesen vén óriásplatán iránymutatása szerint a váron át kanyargó, kandeláberekkel szegélyezett Eszterházy sétányon, a parton körbefutó úton. A kutyagolás a fotózkodáshoz oly tökéletes díszletet kínáló romoktól a Pötörke-malom, a Feszty villa és a strand mellett az Által-érig, majd az erdő sűrűjében a félelmetesen hangzó nevet viselő Ördög-szikláig, a csodás Csurgó-kút érintésével a picinyke kikötőig.
Keresztelő Szent János bronz szobra mintha kifejezetten nekem intett volna a vízből kiemelkedő szirt tetejéről, elterelte figyelmemet a mancsomat megsebző apró tüske szúrásának zsibbasztó fájdalmáról. Ludak, récék zajongtak, halak lubickoltak, a közeli éttermek felől ínycsiklandó illatok kavalkádját sodorta felém a lágyan lengedező szellő. Emitt sültek, hamburgerek, amott csípős pizza kellette magát, a desszertre vágyók válogathattak a pompás kézműves fagylaltok között.
Elkápráztatott a világ… Megilletődött gyerkőcök simogattak, mókázásomnak aranyos nagymamák örvendeztek, akár az ismerős velencei korzón, szertelenkedésemen turisták mosolyogtak… Kocogtam a forró térköveken, heverésztem a gyepen, ücsörögtem anya ölében, kiapadhatatlan kíváncsiságom mégsem hagyott nyugodni. Csábított a városnéző vonatocska csühögése, a távolban sikló sárkányhajó csendes suhanása, ha csak rajtam múlik, rögvest kipróbálom párosukat.
Noha a program zsúfolt volt, derekasan álltam a sarat. Jellememet idehaza már régen megacélozták a korai ébresztők, a hajnali kószálások a kis falunkat védelmezően ölelő, nyuszik, rókák, őzek, szarvasok lakta lombos rengetegben. Hasznosnak bizonyultak a fárasztó kilométerek az égig érő fák, a tövises bokrok birodalmában, megedzettek a meredek kaptatók, a szimatolós gombásztúrák a fenyvesek, tölgyesek rejtekén, de jót tett a ház körüli kimerítő robotolás is apa oldalán.
Erőfeszítéseink gyümölcseként újult meg itthon az udvari lépcső, míg karcsú tujánk alatt lihegtem, katonás fegyelmezettséggel bújtak ki a földből a kövezett fellépők. Utcára nyíló kapunk nyikorgása megszűnt, zsanérjait beolajozták, titokzatos szekrénykéje zsírban fürdő betétet kapott... Pirosodhat a paradicsom, nyújtózkodhat a paprika, burjánozhat a tök, a veteményesben sikerrel vertük vissza a gyomok támadását, igyekezetemnek hála, az ágyásokban gödrök lesnek a rosszban sántikálókra.
Hátradőlni továbbra sincs okunk, tennivaló akad bőven kicsinyke portánk eldugott szegleteiben. A feladatok listája hosszú, mire mindennel elkészülünk beköszönt a tél, és közben az őszi mulatságokról sem szeretnék lecsúszni. Vakációmnak sajnos vége, a dolgos hétköznapok pedig kevéssé kedveznek a folyton halogatott kötelezettségek teljesítésének, a tacskós szórakozásnak. Szerencsére az első szabadságom nem az utolsó, a következőkön bepótolhatom, ami most elmaradt.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.