Duzzogva ébredezik, fejét a takaróba fúrja, kétségbeesetten kapaszkodik álmai lassan foszladozó szövetébe. Semmi kedve felkelni, kibújni a melegből, lekászálódni a kényelmes priccsről, úgy képzelem, szívesen durmolna tovább, de a kötelesség nagy úr. Odakint várják jóslatát, és meg kell üzennie barátjának, Philnek is a messzi Punxsutawneyba, mit súgjon gazdái fülébe a közelgő mormota-napi ünnepségen… Rövid, netán hosszú télre számít Balu, a budapesti állatkert mackója.
Mesebeli páros az övék, titkos kapcsolatuk nemzedékekre tekint vissza… Az ezen a féltekén lakó barnamedvék, mióta világ a világ, február második hajnalán kioldalognak barlangjuk mélyéről, ásítozva dörzsölgetik a szemüket, kíváncsian beleszagolnak a levegőbe, elgondolkodva hallgatják üres gyomruk kordulásait. Hunyorogva vizslatják az eget, a sziklákat, a komor rengeteget, a fények játékából, a patakok csörgedezéséből kispekulálják, meddig tarthat a rossz idő.
Kontinensnyivel odébb, az óceán partjától cirka háromszáz mérföldnyire eközben Phil, az örök életű mormota még csak lustán forgolódik, ráérősen nyújtóztatja elgémberedett tagjait… Pennsylvaniai otthonában órákat késik a kalendárium, a vöröslő virradatot könnyedén megelőzik a szél szárnyán szálló hírek. Mielőtt a tiszteletére összeverődő tömeg elé lép bölcselkedni, mérlegelheti az európai mézimádók döntését…
Kecsegtetheti híveit a korán beköszöntő rügyfakadás ígéretével, vagy szomoríthatja az egybegyűlteket újabb hathétnyi zimankó meglebegtetésével. Lelke rajta, a tévedés bocsánatos, sőt, a jövendölések szándékosan pontatlanok. Hisz hányan szavaznának bizalmat a meteorológusoknak, ha hirtelen kiderülne, a négylábúak ágyukból ugrasztva is jobban megsaccolják, hol esik, merre fúj, mint a drága műszerekkel dolgozó szakemberek.
Éppen elég árulkodó, hogy a fecskék, a gólyák bátran hazajönnek Afrikából fészket rakni, felnevelni fiókáikat, noha véletlenül sem figyelik a televíziós előrejelzéseket… Halasztják a költözést, míg a vakítóan kék égbolton úszó bárányfelhők pajkos kergetőzéséből, a langyos fuvallat simogatásából a tapasztalt brummogók zord viszonyokat orrontanak... Tudják, ilyenkor a hatalmas szőrmók hagyja a didergést, bemenekül rejtekébe, hortyogva böjtöli ki a következő negyven a napot.
Nem így, amikor arcába csap a dühöngő förgeteg… A havat, a jeget, a varjak fenyegető károgását kikacagja, dacosan dobbant, haragosan mordul az üvöltő orkánra. Eszében sincs ismét elszunnyadni, inkább felkerekedik, boldogan indul reggelire valót gyűjteni az erdő sűrűjébe... Csetlő-botló bocsként megtanulta, Fagy generális tombolva hátráló seregei percről percre gyengébbek lesznek, hamarosan átadják a vidéket a derűs kikeletnek.
Udvarunk ma fehér lepelbe burkolózott, az avarban gyámoltalanul próbálkoztak a törékeny hóvirágok, a gallyakon csivitelő madarak, cinkék, őszapók csücsültek, apró dísztavunkban felszínre emelkedtek szétnézni az aranyló testű halacskák… Idén bármi megeshet... A hivatalos prognózisok szerint kedden hideget hoz a pirkadat, ám a félelmetes ordas farkas aligha ordít be az ablakon, találkozhatunk szürke fellegekkel, és a napocska ugyancsak ránk kacsinthat…
Mitikus amerikai óriásmókus legyen a talpán, aki megmondja, mi a teendő ebben a zavaros helyzetben, pirinyó tacskóként én mégis reménykedem. Kettőt alszom, aztán talán választ kaphatok. Érzem, Balu nem hagy cserben gyertyaszentelőkor. A budapesti állatkert medvéje nehéz léptekkel kiballag a szabadba, megrázza busa üstökét, homlokát ráncolva szimatol, keresi az árnyékát, majd elárulja, örülhetünk-e már a tavasz érkezésének.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
