Elbóbiskoltam, csukott szemhéjam vetítővásznán színes képek kavarogtak. Láttam a szombati ötöslottó nyerőszámait, közben illatozó velős csont káprázata csábított a tányéromhoz. Kábultan őrlődtem. Mire felkelek, hogy megsúgjam apának, hová tegye az ikszeket a szelvényén, a dáriusi gazdagsággal kecsegtető sugalmazás elhomályosul, a finomságot meg elcsenik a repülő rózsaszín tacskók. Ráadásnak az oldalamat is szúrta valami... Törődötten ébredtem péntek reggel, lekászálódtam a lepedőn heverő távirányítóról, és eldöntöttem, a tuti tippel dobom fel az Álom Világnapját.
Kevéssé ismert évforduló ide vagy oda, orromat legszívesebben mélyen befúrtam volna a takaró alá... Nehezen jött a hajnal, az éjszaka sötétje immár csüggesztően sokáig tartotta magát, a napocska húzódozva emelkedett a horizont fölé. A barátságos indián nyár félreérthetetlenül elköszönt, a táj sápadt arcát mutatta, a vidéket szomorkás fények uralták. Az égen komor fellegek úsztak, a gomolyogva gyülekező flotta a lehetőséget leste. Az alkalmat, amikor rohamozó pamacsai elsírhatják keserűségüket, lezúduló könnyei eláztathatnak hegyet, völgyet… Áh! Ki kíváncsi erre...
Merengve bámultam kifelé az ablakon, reszketve fohászkodtam a megnyugtatásért, hogy korai itatni az egereket, a változás csupán érzéki csalódás. A függöny lement, de sebtiben visszatapsoljuk a sikeres műsort, a szép időt, a meleget. Dalolhatnak a madarak, zöldellhetnek a fák, nyílhatnak a virágok, döngicsélhetnek a bolyhos méhecskék. Pihenhetnek az esernyők, kabát nélkül sétálhatok a tóparton, kirándulhatok az erdőben. Hatalmas kályhánk koplalhat tovább, ásítozhat üres gyomorral, ajtajának üvege mögött később kezdik táncukat a perzselő lángocskák.
Vidámságra, mókára vágytam. Kikapcsolódásra, szórakoztató rendezvények sorára. Tengernyi olyan programra, mint a Tacsi-Pancsi a Drótszamárban, netán a most sajnos elhalasztott veszprémi Tacsi Tali... Rokonszenves társaságra, kutyákra, cicákra, megülhető pónikra, pacikra, önfeledt játékra, fékevesztett szaladgálásra, csaholós ugrálásra, óvatos strandolásra. Vendégeskedésre a Balatonnál, bulizós szomszédolásra a mi kis falunkban, jó hangulatú főzőversenyre, ahol csorgathatom a nyálam és bűvölhetem a tepsiben piruló libacombokat.
Kalandozó fantáziám szárnyain messzire utaztam, gondolatban zajos szüreti bálon dőzsöltem. Lidércnyomásnak nem jutott hely víziómban, búról, bajról, veszedelmes kórságról, kényszerű maszkviselésről, lélegeztetőgépekről véletlenül se elmélkedtem... Bármerre néztem, tekintetem derűt sugárzó pillantásokkal, boldog mosolyokkal találkozott. Folyt a frissen préselt must, az ünneplők mértékkel kóstolgatták az óbort, a kondérban rotyogott az ínycsiklandó pörkölt. Néhány falat nekem is leesett…
Na persze, délibáb volt az egész... Hirtelen árvaszúnyogok népes hada hullámzott keresztül az udvaron, cikázásuk lerángatott a valóság ingoványos talajára. A párkányon tüstént észrevettem a rémülten figyelő, a jövőért aggódó fáradt legyet. Majrézhatott, fölötte a tornácon kövér pók foltozgatta hálóját. A nyolclábú bizakodóan dörzsölgette csápjait, ekkora forgalomban aligha marad éhen… A hónapok óta a kertben vakációzó szobanövényektől azonban távol állt a részrehajlás, leveleikkel integetve üzenték, letelt a szabadság, hamarosan költöznek be a lakásba.
Az izgatottan várt sorsolásnak szintén vége, leterítette palástját az este. A tücskök hallgatnak a tocsogós hűvösben, osztoznak bánatomon... Pénteken átengedtem a varázslatos koncot a lebegő dakszlik különös seregének, ma mégsem pártolt hozzánk a szerencse. Megint nem nyertünk. Hiába diktáltam le apának a látomásomban kihúzott lottószámokat, alaposan mellétrafáltam. A fogadócédula mehet a kukába, eztán éppen elég lesz, ha az Álmodozók Nemzetközi Napján velős csontokról ábrándozom.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
