Gyorsan elrepült, méltóságteljesen átvonult felettem. Legbelül az első perctől éreztem, nem marad sokáig, ám elhessegettem a búcsú fájdalmas gondolatát. Örültem inkább érkezésének, dúskáltam ajándékaiban, élveztem a fényt, a meleget, a hűsítő szellő simogatását, a zöldellő lombok susogását. Kirándultam, csavarogtam, strandoltam, és most, a Tacsi-Pancsi forgatagát követő csutakolás kényszerétől elkámpicsorodva letaglózott a felismerés, hogy hamarosan vége a nyárnak.
Kedden itt a szeptember, a meteorológusok szerint beköszönt az ősz... Hmmm. Borongós idea, ami az évszakváltást későbbre dátumozó csillagászokat hallgatva sem lesz derűsebb. A galaxisok távolságát méricskélő, a bolygók útját figyelő tudomány három hét haladékkal szolgál, ezzel azonban aligha teszi szebbé a világot. Mellékes mit mond az égi kalendárium, a mezőket rövidesen ellepik a hajnali ködfoltok, enyhül a kánikula, pulcsi kell az esti kertben ücsörgéshez, az éjszakai lubickolásnak már az ötletétől fázni kezdünk.
Hirtelen könnybe lábadt a szemem. Felszisszentem, anya hiába vigyázott, a csípős sampon néhány cseppje bejutott a pilláim alá… A szombati dakszlifesztiválon csobbanhattam eleget, hazatérve mégsem hagyhattam ki az újabb zuhanyzást... A mulatság sajnos megviselte a külsőmet, megjelenésemhez különös bukét kölcsönzött a Velencei-tó zavaros vize. Az iszap tolakodó lehelete kísérte lépteimet egészen a fürdőszobáig, ahol aztán felkészítettek az ágyba bújásra.
Mancsommal dörzsöltem az orromat, prüszköltem az élénken habzó folyékony szappantól. A repkedő színes buborékokban mintha a közelmúlt tükröződött volna… A didergős május nyomában caplató esős június, a tikkasztó július, az éppen szedelőzködő augusztus… Kis falunk sörözőjének malátaszörp kóstoltató nyitóbulija, az apák napján feltörő boldogság, a balatoni kalandok, a lustálkodás… Utoljára a tacskóparádé a Drótszamárban.
Eleven emlékek, és bár a legfrissebbet fel sem dolgoztam magamban, hálásan csóválom a farkam, mert a kutyabarát kemping öreg fái alatt találkozhattam a fajtám béliekkel… Málnával, Lilivel Sopronból, Olíviával Debrecenből... Tanúim ők, bizton hirdethetem, a tombola nem bunda. Nyereményeiről lecsúsztam, de a fődíj az enyém, hiszen ott lehettem, bolondozhattam a locspocsban, szimatolhattam a büfénél, az árusok sátrainál… Csodás volt, csak ugye a kínos tusolás ne lenne.
A hajszárító visítása visszarántott a valóságba. Peckesen feszítettem a kiterített törölközőn, sütkéreztem a forróságban, a gépből kicsapó fuvallat borzolta a szőrt a hátamon. Förgetege megidézte a parti séták élményét, legfeljebb a plázson virgonckodó szélben kavargó, fogaim közt oly gyakran megcsikorduló homok hiányzott picit… Képzeletemben így is felrémlett a vasútállomás irányába tekergő korzó, a hömpölygő tömeg… A hegynyi szétdobált szemét, a reggelente óriási kukákat tologató takarítók heroikus küzdelme...
Brrr! Megszabadultam a piszoktól, a szagoktól, puha pokrócba bugyoláltak. Kimerülten nyúltam el a pamlagon, fáradtan vártam a vacsorát. Fejemben szelídült a zsibongás, szinte láttam a jövőt… A vekker csörömpölése ellen berzenkedve ébredő, iskolába induló gyerekek hadát, az Afrikába költözéshez csomagoló, csemetéiket bátorító gólyákat, a szezonzáró tiszteletköreikre forduló fecskéket… Elmélázva álmodoztam, és akkor a kinti szürkületben felcsendült a repertoárjukat próbálgató tücskök vidám muzsikája...
A prímás húzta, a banda válaszolgatott. Füleltem az apró zenészek produkciójára, koncentráltam kicsit és rögvest beugrott kinek játszanak… Ajtónk előtt rokonszenves vendég, a mosolygós indián nyár lesi az alkalmat a kopogtatásra. Batyuja mélyén számtalan meglepetést rejteget, pompás gyümölcseiből, a kellemes időjárásból, a jó hangulatból szívesen ad mindannyiunknak… Csupán rajtunk múlik, hogyan élünk kedvességével.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
