Előre meggyőztem magam, hogy úgysem jön el. Minek utazgatna? A veszélyhelyzetre tekintettel anyáék a csendes pihenést választották, én hanyagolom a velencei korzón sétálgatást… Hagyhatja a mászkálást ő is… Kibírtam volna, ha a húsvéti nyuszi elkerüli a portánkat, ám az ünnep titokzatosan settenkedő sztárvendége vasárnap reggel itt járt.
Nyomai elárulták, tele volt velük a kert… Bundája illatát messzire sodorta a lágy szellő, mire a meleg dunyha alól kikászálódva, elgémberedett tagjaimat az udvaron nyújtóztatva beleszimatoltam a hajnal hűvösébe… Az erdőben lakó rokonai jelenlétéről tanúskodó borsónyi fekete bogyók átugrásával sem kellett fáradnom… Ajándékai viszont önmagukért beszéltek.
Rajta kívül ugyan ki dugna marhafejbőr rudakat a kavicsos ösvény mellett kanyargó, szabálytalan kőtömbökből felhúzott térdfal réseibe, csomagszámra báránypacalt a tűzrakó mögé… Már tavaly is kedveskedett pástétomból formált, fényes fóliába burkolt kézműves tojásaival... Talán hallotta, hogy ízlettek nekem, ezért újfent hozott hármat.
Mancsa munkájára rögvest ráismertem, a kényes nyalánkságokat masnival díszített papírdobozzal védte a pákosztos macskáktól. Megadta a módját, és a héten mi is tettük, amit lehetett. Robotoltunk érkezésére készülve... Némi késéssel, de apa egymás után metszegette a különféle bokrokat, fákat. Hullottak a gallyak, híztak a hatalmas nejlonzsákok. Valóságos hegy épült belőlük, hogy a kupac tetejére kapaszkodva kémlelhessem a világot, kijelölhessem a soron lévő teendőket.
Virgonckodtam a hátsó kerítés tövében megbúvó ágyások felásásakor, lábatlankodtam a gereblyézésnél. Összetiportam a szépen elegyengetett placcot, saját gödrökkel törtem meg az unalmas egyhangúságot… Érdeklődve asszisztáltam pirinyó tavacskánk takarításánál, orrommal böködtem a partra hajított nyirkos uszadékot, vágyakozva vizslattam a pajkosan tovasikló halacskákat...
Keményen dolgoztunk, hogy makulátlan rend uralkodjon, mégsem végeztünk. Bárhova nézek, akad bőven tennivaló... Türelmetlenül kacsintgat a tó felé a késő őszig tartó szolgálatához tisztára sikált vízforgató… A szörcsögő, csöpögő csap körül zabolátlanul tekereg a téli szendergésből ocsúdó narancssárga gumislag… Csúcsával felhőket hasító fenyőnk alatt a söprű örömmel terelgetheti a lepotyogott szúrós leveleket, üres tobozokat.
Szárba szöktek az első virágok, ébredezik a bazsarózsa, az árnyékliliom, kezdődhet a pepecselés, jöhet az öntözés... Hajt az orgona, zöldellve pompázik a fagyos évszakkal dacosan szembeszálló petrezselyem, rügyezik a gránátalma… Szinte könyörög a szabadba költöztetésért a terasz sarkában árválkodó kerek asztalka, elkísérnék a garnitúra fonott székei… Tengernyi a dolog, és nincs segítség, valamennyivel nekünk kell megbirkóznunk…
Tapsifüles sem könnyített az életünkön, ennek ellenére hálásan köszönöm diszkrét vizitelését. Figyelmességét értékelem, meglepetéseit karanténba zártam. Így megy ez manapság... Hétfőn nem nyitok ajtót senkinek, lemondok a finom kölniről, pacsuliról. Lelkes locsolóim biztos megértik, hogy felesleges kockáztatni… A szódásszifont, a boros flaskát, a demizsont kivételesen otthon emelgetik, a nyúl példájából okulva a távolból éltetnek.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
