PANKA MESEKÖNYVE

A kakasnak annyi, eljött az én időm! Sokáig kimondani se mertem, de mert alaposan benne járunk a föld-kutya évében, azt hiszem, jobb, ha kezdek barátkozni a gondolattal. Talán buta babonaság az egész, mégis sokan komolyan veszik, hogy miután február 16-án beköszöntött a kínai holdújév, minden egyszeriben megváltozik. És lehet ebben valami, mert semmi sincs úgy, mint azelőtt. Mátyás például, ahelyett, hogy megtörte volna a jeget, rosszidőt hozott. Ültem a nappaliban a kályha előtt, és sütkéreztem a padlón vándorló napfoltokban. Vártam, hogy eljön a tavasz. Ehhez képest mi volt? Az időjárás hidegebbre fordult, és a napokig tartó havazás mindent maga alá temetett. A kutya se érti ezt.

A kakasnak mindenesetre mintha tényleg vége lenne, gyanúsan nagy a csend a szomszédban. Tavaly még késő ősszel is hallottam a kukorékolását, de most, hogy a tél az utolsókat rúgja, és többet vagyok a kertben, vagy legalább a teraszon, hiába hegyezem a fülem. Beülök apa ölébe, befúrom magam a jó meleg kabátja alá, és szoktatom magam a tavaszi hangulatban ébredező környék neszeihez. A közeli erdő fáin gyülekező madarak lármázásához, a fenyőfánkon lakó galambpár búgásához, a négy fal közül kiszabaduló gyerekek kiabálásához, a távolban száguldó önjelölt szervdonorok motorkerékpárjainak visításához. És ahhoz is, hogy a nagytarajú, kidüllesztett mellkasú, peckesen sétáló tollas jószág, kétkerítésnyire tőlünk, nem ad hírt magáról. 

Se kukorékolás, se kiabálás, csak az a kutya csahol, aki ha belekezd, néha órákig nem hagyja abba. Bereked, annyit panaszkodik, hogy egyedül van otthon, de egy kukkot se szól közös ismerősünkről. Mindegy, a kor vitte el, vagy a fazékban végezte, a kakas éve véget ért. Legközelebb tizenkét év múlva jön el megint. A mostani az enyém, és ahogy látom, lesz dolgom elég. Fel kell készülnöm, mert jövőre a henyélni szerető disznóké a hatalom, aztán a patkányokon a sor. Szép kilátások! Különösen, ha az utóbbiakra gondolok. Állítólag nem bírnak engem, és figyelmeztettek, legyek résen, mert különben az ételt is ellopják a tányéromból. Szerencsére itt van nekem Cinimini… Tudjátok, a vadmacskákra emlékeztető színezetű cicám, aki nem csípi a patkányokat, úgyhogy, ha csak teheti, elcsípi őket. És akkor annyi, nincs több lopkodás, alhatok nyugodtan.

A kínaiak szerint a sorban a következő a bivaly. Na, ő már szimpatikusabb. Marha nagy, higgadt állat, és bár a fajtájából eddig csak egyet láttam, azt hiszem, jól megleszünk 2021-ben. Ha leadja a szolgálatot, tigrisen a sor, aki Cinimini rokona. A macskával is békében élünk, hatalmas unokatestvéréről meg egyenesen azt mondják, hogy egy csapatban játszik velem. Szóval patkányok, a ti érdeketekben remélem, értitek a helyzetet! Jobb, ha felénk nem is próbálkoztok. Okuljatok a nyúl példáján, aki Rajkin meséje szerint elhitte, hogy ő a legerősebb állat az oroszlán után. Elszemtelenedett, aztán nézzétek meg, hogy megjárta! Ronda eset. Sajnálom is éppen eléggé, noha azt hiszem, kielégítő kárpótlást kapott azzal, hogy a tigrisé után az ő éve jön. És igyekszem vele rendes lenni én is. Tapsifüles április elején kap egy-két napot az évemből. Alighanem a kölnivel érkező locsolók társaságában ugrik majd be hozzánk. Elég, ha megígéri, hogy hoz néhány fürjtojást, és egye penész, nem kell elbújnia a földalatti vackába előlem.

A sárkányról nem tudom, mit gondoljak. A mesekönyvekben neki jobbára hét feje van, amit a toronyszobájában sínylődő királylány megmentésére siető hős lovag rendre le is vág. Körülnéztem, és úgy látom, felénk csak egy igazi torony van. Azt is most építették Velencén, a Bence-hegy tetejére. Személyesen a nemzet egyik nagy vadásza adta át, mégis kétlem már azt is, hogy az esténként a sárgától a pinkig változó színű fényekkel megvilágított szerkezetben királylány rejtőzne. Aztán meg, én eddig kizárólag egyfejű sárkányt láttam. Őt is a tévében, és tisztára Süsü volt. Félelmetesnek végképp nem éreztem, és kérlek, ne mondjátok neki, de elsősorban miatta kételkedem ebben a kínai horoszkóp-dologban. Mert aki látta azt a híres egyfejűt, biztos egyetért: a kínaiak hiába állítják, az az ügyefogyott, bármennyivel is erősebb nálam, nem lehet az egek ura. De nem aggódom túl a dolgot, a gondjaira bízott év még messze van, és amúgy is azt írják, idén együtt fog dolgozni velem.

Sietve szögezem le, nincs semmi bajom a kígyókkal. A sárkány után ők jönnek, és kapkodásra a pikkelyes lábnélkülieknek sincs okuk. Van hét évük felölteni a megfelelő bőrt, és 2025-ig süttetni a hasukat a napon. Egyikükkel alighanem hamarosan össze is futok, ha melegszik az idő. Tudjátok, itt lakik a kerti tóban. Fiatal még, egész kicsi. Olyan méteres lehet, és a halak siklónak gúnyolják. Éppen ők, akik nem is igazi pontyok, csak aranyszínű koik. Nagy a szájuk, de azért be vannak gyulladva, ha alkalmi ismerősöm vízre száll. Pont, mint anya, aki tavaly sikítva szalad be miatta a házba, és félelmetes óriáskígyóként festette le apának. Pedig akár sikló, akár kígyó, csak a nyári napsütésben sütkérezett kicsit a sziklakert kövein. Felőlem idén is múlathatja ott az idejét. Nem fogom elzavarni.

A lovak most is békésen elvannak Ottónál a szomszédban. Mást se csinálnak, mint esznek, és gondolom, ha 2026-ban eljön az ő idejük, akkor se lesznek velem gonoszak. Tisztelettudóan köszönünk egymásnak, ahányszor csak erdei sétára indulva feléjük visz az utam, és noha azt olvastam, nekem kellene féken tartanom őket, sok dolgom aligha lesz velük. Villanypásztor vigyáz rájuk. A tizenkét jegyű kínai állatövön a lovakat követő kecskét viszont, ígérem, a horoszkóp iránymutatásait követve megvédem. Feltéve, hogy megfogadja, nem nyúl semmihez. Tudjátok, ahogy a tévében láttam, elég kétbalkezes. Mekk mester, akire a kínaiak mégis egy teljes évet rá mernek bízni. Hát, ők tudják.

Mielőtt a kakas visszatér, a majom uralkodik majd. Izgága, nyugtalan állatnak mondják, de nekem nem volt vele semmi bajom. Az ő évében láttam meg a napvilágot, és ha rosszalkodom, apa gyakran engem is majomnak nevez. Szeretetből, hiszen tudja, igazi hűséges, barátságos föld-kutya vagyok. Kotorék törpetacskó, aki imád gödröt ásni, és mert ez az én évem, ha tehetem, beugrom majd a nyúlhoz a földalatti vackába. Rókakoma pedig bármilyen híres nagy vadász is, jobban teszi, ha nem bízza el magát a várában. Neki még éve sincs, ami miatt respektálnám.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.