Észrevétlenül megül házunk falán, lehunyt pillái mögött álmodozva mereng az évszakok szeszélyes váltakozásán. Törékeny testét fázósan összehúzza, dideregve vár a langyos fuvallatokra, türelmesen kiböjtöli, míg a kikelet hírnökeként megint útra kelhet, a párát lehelve ébredező táj felett csapongva…