Varázslatából csupán szerény ízelítőt kaptunk,
mégis csodás élmények sorával gazdagodtunk,
a héten a magyar tenger partján csavarogtunk,
vidám pajtásommal, Bóval a Balatonnál jártunk.
Korábban sosem voltunk a messzi Edericsen,
a hosszú utazás élénken él emlékezetemben,
végigautóztunk a kanyargós hetvenhetesen,
mire lassan odaértünk, elfáradtunk rendesen.
A friss levegő az első percben megszédített,
kíváncsian szimatoltuk, a környék mit rejteget,
eminnen a víz illatát hozta a lengedező szellő,
amonnan a lombok susogásával üzent az erdő.
Vendéglátónk kertjével hamar megbarátkoztunk,
a kövér fűben boldog farkcsóválással rohantunk,
a ház teraszáról a tó csillogó tükrére ráláttunk,
a távolban kéklő csúcsok nevén elvitatkoztunk.
Balra az ott talán a pompás Szent György-hegy,
tőle jobbra a Hálás-tető, amin a tanösvény megy,
mögötte magasodik a Gulács és a Badacsony,
szemre úgy tűnhet, egyikük sem valami alacsony.
A kutyagoláshoz közelebbi célt választottunk,
sétálni a Csodabogyós-barlang felé indultunk,
a mélybe leereszkedéssel nem gondoltunk,
inkább a piros meg a zöld jelzésen baktattunk.
Vacsorázni Györökre, Pisti éttermébe mentünk,
a hordóval büszkélkedő fogadóban jókat ettünk,
a dakszlimenüből elvitelre pakkot készítettünk,
a finomságokért a szakácsnak fülipuszit küldünk.
A vidéket két napig felettébb lelkesen kutattuk,
bevallom, a hazatérést egyre csak halogattuk,
végül eljöttünk, ám a magyar tenger visszavár,
jó lenne, ha örökké tartana a híres balatoni nyár.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
