Későn fekszem, korán ébredek, bicegős sétáimra a reggel hűvösében megyek, a lustálkodásnak teret délután engedek. A tomboló kánikulában lepihenek, álmosan vánszorognak a percek, mások ilyentájt a strandra sietnek. Nyár van, nem történik semmi, a sajtónyelvben ezt a csendes időszakot szokták uborkaszezon elnevezéssel illetni, ám én most is szeretnék érdekes dolgokról mesélni. Az alkalmat megragadom, mai témámmal az évszakhoz igazodom, kedvenc zöldségeimet sorban bemutatom.
A legstílszerűbb az lesz, ha dakszlikaparásomat a szezon névadó csemegéjével, az uborkával kezdem, róla a legkevésbé sem savanyú ábrázattal elmélkedem. Nektek rögtön elárulom, egyenesen imádom, szigorúan nyersen, temérdek vitamint rejtő héjában fogyasztom, vékony karikákra vágott szeletkéivel a hőségben szomjamat oltom. Fanyalgó pajtásommal, Bóval falatkáin testvériesen megosztozom, ami anya kezéből lepottyan, boldogan felfalom, mert kalóriát elvétve tartalmaz, vele bátran diétázom.
Listám második helyezettje a görögdinnye, noha az előbbi ínyencséggel felesleges versenyre kelnie. A mézédes óriásokat a piacon messziről kiszagolom, lékelés nélkül eltalálom, melyik az igazán finom. Szerzeményünk megszegését itthon topogva várom, fekete magjaitól megszabadított pirosló húsát a kemény páncélból kimetszve behabzsolom. Belőle, sajnos, csak mértékkel eszegethetek, a rengeteg cukor a végén még ártana az egészségemnek, keresztbe tenne a pocakeresztés elleni küzdelmemnek.
A sárgarépa rágcsálása nálunk családi hagyomány, az ízes a gyökereken nyammogott sok fiúblöki meg kutyalány, példányai vendégeskedtek tányérkámon számos ünnepi lakomán. A fütyülés különös tudományának elsajátításában kevéssé segítettek, ezzel csupán viccelhetek, de látásomnak jót tettek, úgy mondják, a farkasvakság gondolatától is távolra repítettek. Remélem, a nyuszi nem veszi zokon, hogy eledele titkát kiszivárogtatom, egyetlen szavába kerül, és jussom felét neki szívesen felajánlom.
Különleges igényeim tényleg nincsenek, kínálásra a kertünkben megtermő karalábéból néhány csinos darabkát lelkesen elviszek. Farkamat motollaként mozgatva rohanok, szapora harapásaim alatt hersegnek a jellegzetes bukéjú gumóból lehasított hosszúkás csíkok, a kellemetlen fogkőnek általuk fityiszt villantok. Jóllakni a picit furcsa nasival persze aligha fogok, érte mégis őszintén rajongok, hisz nyugodtan torkoskodhatok, szabályos alakomon, derekam csodás karcsúságán fikarcnyit sem rontok.
A retekhez hasonlóan viszonyulok, apa veteményeséből a tojásdad gömbök közül praclijaimmal párat bármikor örömest kiások. A gereblyének gyakran munkát adok, elszántságom feltétlen komolyságáról árulkodnak a nyomomban elszórtan hátramaradó porhanyós földkupacok. Ügyességemet mosolygós fejcsóválással díjazzák, zsákmányomat zsenge leveleitől megfosztják, a csapnál tisztára mossák, majd éles késsel felaprítják, a bendőmet hamarjában megtöltő nyalánkságot jutalomfalatként szervírozzák.
Könyörgő tekintettel kunyerálok, az iskolában tanult fegyelmezett pózban állhatatosan szuggerálok, a spárgáért tagadhatatlanul odáig vagyok. Elkészítéséhez izgatottságtól csillogó szemekkel asszisztálok, a gőzölgő párolóra éberen vigyázok, a pufogó, fújtató szerkezet mellett rendíthetetlenül strázsálok. A program befejezésére figyelmeztető csengettyű csilingelésébe valósággal beleremegek, hatalmasakat nyelek, szám szélén nyelvemet látványosan körbefuttatom, gyötrő éhségemet így demonstrálom.
Az óra zajos ketyegésére ezúttal is feszülten fülelek, az esti főzőcskézés utolsó pillanatairól le nem késhetek, ott a helyem, amikor az adagokat porciózzák, vacsorámat feltálalják. Kedvenceimről írtam éppen eleget, utam immár a konyhába vezet, kusza históriámból kihámozhatjátok, miféle pompás fogások színesítik az étrendemet. Javában dübörög a híres uborkaszezon, kivételesen talán belefér, hogy vasárnapi történetem a zöldségekről szóljon, kóstolgatásukhoz hangulatot, étvágyat csináljon.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
