Pont olyan lesz, mint bármelyik másik. A mai békés este után a holnap túl hamar felsejlő hajnallal, a korai kelés nyűgével, kapkodós készülődéssel kecsegtet. Vár a sietős reggeli, a didergős tóparti séta, a telefon türelmetlen csörgése, a kimerítő munkában szünetet parancsoló, húzódozva érkező alkony ígérete. Velük jön a temérdek rohanás, morgásra érdemes bosszúság, no meg az unalmasan szürke hétfőt csajos mulatsággá varázsoló nőnap öröme.
Drága meglepetésekre semmi szükség, elég a tiszteletteljes figyelem, a gyengéd törődés. Az egyetlen huncut fillér elköltése nélkül szegénynek és gazdagnak ugyanúgy elérhető, mégis megfizethetetlenül értékes ajándékok sora. A csodás gesztusok, az érzelmes érintések, a dédelgető simogatások… Mellettük csupán szerény kísérő a celofánba csomagolt vágott-, vagy cserepes virág, a masnival átkötött díszdobozos bonbon.
A finomságok, az édességek, a pompázatos növények, a csillogó tárgyak kevéssé fontosak. Kellenek persze, hiszen jelenlétük megkerülhetetlen hagyomány, hiányukat kihasználva riasztó pöfeteggé hízhatna a sértődés, rettenetes bestiává cseperedhetne a fájdalom. Feladatuk szinte kultikus, ám a boldogság aligha rajtuk múlik, az életre szóló összetartozás, a ragaszkodás záloga a feltétlen szeretet.
Csalódni itthon biztosan nem fogok, a tacskós kalendárium telis-tele bejegyzésekkel. A kusza macskakaparások mutatják, apa mennyire ügyel a nevezetes alkalmakra, így erre az éppen következőre is. Évfordulók, születés- és névnapok, mindegy mikorra esnek, kedden, netán pénteken esedékesek, elfeledve sosincsenek. Rend van, igaz, néha magam sem tudom, miért puszilgatnak, cibálják a fülem, cirógatják a pocakom.
Ölelés, vidámság, mosoly, jár a köszöntés megint, de most színlelem majd a naiv rácsodálkozást. Nagylány vagyok, felesleges magyarázni a lehetőségeket. Elengedem az alvást, lehunyt szempilláim között lopva fürkészem az alaposan kifundált ceremónia első perceit. Hallgatom a csendes sürgés-forgás neszeit, szimatolom a konyhában szörcsögve csöpögő forró kávé, a tányéromon tornyosuló ínycsiklandó csemegék csábító illatát.
Megdolgozom a jussomért, falazok a rituáléhoz. Számon lakat, őrzöm az anyának választott szépséges orchidea, a hűsölő pezsgő rejtekének titkát. Kiveszem a részem a buliból, henteregve segítek takarítani, gyűjtöm az erőt a szertelen birkózáshoz, az ugrándozáshoz, a bolondozáshoz. Feltúrom a lakást, keresem, kutatom, nekem vajon miféle nyalánksággal, bohókás játékkal kedveskednek.
A puha textilalagutat máris megtaláltam. Suttyomban kipróbáltam a rumlis szoba mélyén, végigszaladtam belsejében jobbról, aztán balról, oldalán kikukkantva magányosan ábrándoztam. Képzeletem elragadott, előttem szökellő nyuszi, fürge róka sprintelt, mögöttem csinos dakszlifiú loholt. Hozzám hasonlóan karcsú, vörös bundás alak, akivel pihenésképp ízletes marhafejbőrt rágcsálhatnánk.
Osztoznánk a jutalomfalatokon, hortyogva szunyókálnánk barátságos kuckómban, kószálnánk az erdőben, ugatnák az árnyakat, lesnénk a madarakat, ünnepelnénk a tavaszt... Ezen az éjszakán talán róla, ismeretlen társamról álmodom, és mire felébredek, itt a csajos hétfő. A nőnap, amit komoly pasi nem mulaszt el. Legyenek fiatalok, akár meglett felnőttek, holnap helyesen teszik, ha szánnak időt az övéikre.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
