Most találkoztunk életemben először, és bevallom, nem jött be nekem. Pedig fehér volt, nem valami afrikai migráns. Olyan hideg, ha értitek. Bántónak éreztem a legapróbb érintését is. Beleborzongok, ha rá gondolok. Minden simítása után nedves, nyirkos nyomot hagyott rajtam. Pfuj! A ruhám is tocsogott…
Kaptam egy macskát. Már ott volt, amikor hazaértünk. Anya és apa Szinemonnak szólítja, de én tudom, hogy igazából Cinimini a neve. Főleg a színe miatt. Ami olyan, mint a reggeli fahéjas gabonapehelyé. Jó, az Cini Minis, de macskám csak egy van. És a keresztségnél figyelembe vették azt is, hogy…
Anya egész délelőtt takarított és pakolt. Várta a vendégeket, akik éppen ebédidőben toppantak be. Két fiatalabb és két idősebb. Gyanakodva figyeltem őket. Bármilyen kedvesnek is látszottak, talán sosem fogom megszokni, hogy valaki bejön és szinte azonnal engem akar. Ahogy ők is. Lelkendeztek és meg…
Szamóca hatalmas űrt hagyott maga után. Anya és apa hirtelen üresnek érezte az életet. Mindennapjaik része volt a kór elleni harc. A várakozás az állatorvosi rendelőkben, az új gyógymódok keresése, az éjszakai virrasztások, az összepisilt ágynemű cseréje, a gyógyszerek pontos és rendszeres…
Apa komolyan gondolta. Pedig azt hittem, csak tréfa, hogy saját mesekönyvem lesz. Olyan, amiben elmesélhetem mindenkinek, mi minden történt velem. Nem az Ezeregyéjszaka meséi, vagy a Csilicsali Csalavári Csalavér, ami másokról szól. Az ilyenek bárkinek meglehetnek. Egy teljesen saját könyvet ígért,…