Megígérte, kéréseinket akár a mesében, teljesíti,
kifognunk sem kell, dolgunkat Bóval megkönnyíti,
tacskópajtásommal ülhetünk tavacskánk partján,
leshetjük, ahogy a mélyben ő, az aranyhal úszkál.
Ami minket illet, minden alkalmat megragadunk,
békésen fürdőző barátunkhoz a kertbe kisétálunk,
töprengve fürkésszük világa titokzatos sötétjét,
bámuljuk szikrázóan csillogó pikkelykosztümjét.
Otthona ablakán szemtelenül bekukucskálunk,
a termeit ...
Tiszteletére reggel majd hegyes sipkát öltünk,
ám ünneplésére Bóval máris terveket szövünk,
dakszlipajtásommal csínyek soráról ötletelünk,
a közelgő bolondok napján felkészülten ébredünk.
Könnyű a dolgunk, hisz minket erre teremtettek,
a tacsikat biztos jókedvükben formálták az égiek,
különben miként lehetnénk ennyire népszerűek,
hogy szolgálhatnánk alapjául tréfáknak, vicceknek.
Termetünk miatt a talajmenti fagyoktól féltenek,
alacsony ...
Még tíz percet, na jó, ötöt szívesen aludt volna,
vánkosa alá Bo bánatára fejét mélyen befúrta,
ám lassan beérett tacskópajtásom reménykedése,
fénybe borította a világot Tavasztündér ébredése.
Hosszú pilláit egy ideje már álmosan nyitogatta,
feltörő sóhajaival a fagyott földet felolvasztotta,
karjait nyújtóztatva a felhők függönyét széthúzta,
pajkos kacsintásával a napocskát előcsalogatta.
Tiszteletére a dalos pacsirta új művet ...
Éjjeli munkálkodása nyomait reggel megtaláltuk,
tavaszköszöntő alkotásait Bóval sorra körbejártuk,
és noha tacskópajtásommal hiába szimatoltunk,
az előbújó vakondról ma mégis mesét mondunk.
Titokzatos alagútja mélyén a hideg telet kihúzta,
ősszel elspájzolt készleteit pompásan beosztotta,
az elrejtett finomságokat mértékkel fogyasztotta,
míg a fagy enyhülő szorítása a felszínre csábította.
Felbukkanásával hatalmas felfordulást okozott,
...
Mókás figurájába teljesen váratlanul botlottunk,
feltűnésekor Bóval földbe gyökeredzett a lábunk,
tacskópajtásommal megbabonázva bámultunk,
a sűrű erdőben sétálva vadmalacra bukkantunk.
Aprócska barátunk a világra talán korán érkezett,
a februári fagyok idején biztos fázott, reszketett,
ám számára a bélelt családi fészek szűk lehetett,
így bátorságot merítve lassan előmerészkedett.
Utunkat felettébb óvatos léptekkel keresztezte,
tőlünk ...
Nélkülük az ősz beköszönte óta nehezen bírnánk,
ölelésük híján Bóval sokszor fagyoskodhatnánk,
ám tacskópajtásommal hiányt nem szenvedünk,
ma szívünknek kedves pokrócainkról mesélünk.
Rájuk nagy szükségünk van, hisz gyakorta fázunk,
hiába forró a kályha, huszonöt fok alatt vacogunk,
szerencsére közöttük farkcsóválva válogathatunk,
mielőtt a kanapé párnáin boldogan elnyújtózunk.
Legjobban talán a régi viseltes barnákat szeretjük,
...
Hasonlót az erdő rengetegében sokat láttunk,
a fákon függő ládikókra Bóval rácsodálkoztunk,
tacskópajtásommal belőlük itthonra is akartunk,
és lám, máris van néhány saját madárházunk.
Készítésüket mancsunk szálka nélkül megúszta,
hisz címünkre a futár őket összeállítva hozta,
ám feladójuk kilétét a sillabusz nem tartalmazta,
csupán találgathatjuk, a csomagot ki postázhatta.
A tollas népek etetéséről mostanság meséltünk,
róluk ...
Ha valamiben, hát ebben verhetetlenek vagyunk,
s bár fortélyainkon Bóval rengeteget dolgoztunk,
tacskópajtásommal benneteket most beavatunk,
mesénkből megtudhatjátok, hogyan kunyerálunk.
Kérem, megkapom! Jelmondatunkat örököltük,
szavait anya loknis hajú kislány korából átvettük,
lényegét magunkra rugalmasan értelmezzük,
az ellenállást általa rendre könnyen legyűrjük.
Sóvárgó tekintetünk a rideg sziklát is meglágyítja,
az ízes ...
Lassan formálódó döntésüket reggel óta vártuk,
kint maradnak, vagy elbújnak, Bóval találgattuk,
tacskópajtásommal választ reméltünk a kérdésre,
lestük, mit súg a tavaszról a sok ébredő medve.
A réges-régi népi bölcselet szavai azt mondják,
kitart a tél, ha a macik ilyenkor árnyékukat látják,
ám amikor a kuckót hátrahagyják, közel a kikelet,
és mi rövidesen búcsúztathatjuk a csípős hideget.
Dörmögő barátaink a jeleket hajnaltól ...
Szélben, esőben, napsütésben odakint lógnak,
faágakon csüngő hálójukból gyorsan elfogynak,
ám tacskópajtásommal, Bóval erre gondoltunk,
a madaraknak télre száz cinkegolyót szántunk.
Méretes papírdobozukat izgatottan bontogattuk,
fogainkkal a ragasztószalagot húztuk, rángattuk,
érkezése után a pakkot szaporán kicsomagoltuk,
az illatos csemegéket szorgalmasan számláltuk.
Egy, kettő, három, folytattuk a leltárt az utolsóig,
kutattunk, míg lejutottunk a ...