Reggel előmerészkedik, a világos órákban tornácunk korlátján napozik, piciny csápjaival integetve a járókelőket üdvözli, tekintetével a magasban úszó fellegeket követi. Az árnyékok hűvösét kerülve néha odébb mászik, érzékeny lelke simogató melegre vágyik, álmodozva hallgatja a fák kopasz ágain…