Padkájára a hűvös estéken felkapaszkodunk,
a faburkolatra terített takarón megosztozunk,
pajtásommal, Bóval ma is az oldalához bújtunk,
az átforrósodott kályha mellől mesét mondunk.
A lustálkodás ihletadó módját cicánktól tanultuk,
Ciniminit látva az odagömbölyödést gyakoroltuk,
és noha a dorombolás nehéz leckéjét kihagytuk,
az oly vidáman lobogó tűz ropogását imádjuk.
A lángok tánca a gyufa sercenésével kezdődött,
kéményünkbe a száguldó szél épp beleüvöltött,
az elbizonytalanodva szálló füst szaga érződött,
ám útkereső gomolygása gyorsan befejeződött.
Kifelé tart, föl a magasba, párosunkat elhagyta,
merengésünket csupán egy pillanatra zavarta,
mire jelenlétét lejegyeztem, eloszlott az illata,
aki még érzi, annak igazán kivételes a szimata.
Kormos kavargásával már amúgy sem törődünk,
inkább a konyhai neszekre hegyezzük a fülünk,
azt súgják, hamarosan elkészül a pazar vacsora,
csak böjtöljük ki, míg felpúpozzák tányérkánkra.
A várakozást a simogató meleg megkönnyíti,
az efféle kényeztetést valamennyi tacsi szereti,
kobakunkat közben a puha párnán nyugtatjuk,
egymást a folytonos mocorgással ébren tartjuk.
Álomba zuhanni, szuszogva aludni kissé korai,
csodás a parázsló hasábokat hosszan figyelni,
nézni, ahogy az ajtó üvege mögött elenyésznek,
lassacskán mindannyian finom hamuvá lesznek.
Az alkonyatkor begyújtott tűz mostanra leégett,
vöröslő fényével pompás hangulatot teremtett,
lovagommal, Bóval holnap megint meglessük,
nektek az olvasást a kályha mellől köszönjük.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
