A húsvét egyszerűen túl messze van. Szemernyi kétségem sincs, a nyuszi érkezését simán kivárom, ám most, hogy szerdán elkezdődött a nagyböjt, megrémített a hosszas koplalás lehetősége. Befészkelte magát a szívembe a félelem, hogy ha anyáék komolyan veszik az ünnepi készülődés előírásait, jó hat hétig a szokásosnál is kevesebbet ehetek, a nassolásnak meg lőttek… Isten véled báránypacal, agyő marhafejbőr.
Vérmes kotorékként ijedtemben a böjti tudományok mélyére ástam. Beletemetkeztem ennek a megtisztulást szolgáló időszaknak a tanulmányozásába, és lassacskán megnyugodtam. A könyvekből kiolvastam, hogy az életem maga a folytonos, nagy böjtölés, és itthon bizony rosszul ismernek. Falánknak, torkoskodónak tartanak, holott példás az önfegyelmem, és szinte egész évben eleget teszek a húsvétot megelőző negyven, fogyókúrás napra szóló útmutatásnak.
Mindezt vállalhatatlan lemondások nélkül, hiszen a hamvazószerdára és nagypéntekre érvényes szigorú böjti gyakorlattal összhangban a hétköznapokon sem étkezem háromnál többször, degeszre pedig soha nem tömöm a bendőm. Patikamérlegen kimért reggelim és vacsorám kizárólag ahhoz elég, hogy a gyomrom korgása ne verjen fel a szendergésből. Az álmokból, amelyekben alkalmanként pompás csülkök, csodás sonkák, szaftos hurkák és csábítóan illatozó kolbászok játsszák a főszerepet.
Az óriási kísértés árnyékában legfeljebb a pénteki húsevés tilalmának néhány apróbb megszegését illene jócselekedetek sorával megváltanom... Ezek a bűnök is csak azért terhelik a lelkemet, mert a válogatás idegen számomra. Bármi a koszt, fényesre nyalom a tányéromat, a párolt, főtt zöldségeket éppen úgy elfogadom, akár a vadas csemegét… Mindenesetre azt remélem, vétkeim súlyának megítélésére végül hatással lesz, hogy anya régóta zajló kísérletei ellenére a vegetáriánus étrend bevezetése egyelőre csupán ködös terv nálunk.
Tudásom távolról sem teljes, az alapos vizsgálódás után is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy a szárított nyúl- és birkafül vajon húsnak számít-e. Apa néha meglep egyikkel-másikkal, és olyankor ugyan kit érdekelne a helyemben, hogy az ínyencség törött, lyukas, csavarodott, netán lapos. A finomságot becipelem a kuckómba, és sebtiben befalom. Spájzolni fölösleges, elrejtett tartalékaimat anya esténként felkutatja, begyűjti és kidobálja. A fülekre különösen háklis, szerinte az ilyen rágcsákban nincs egyéb, mint tömény zsír.
A zsíros ételekhez, sajnos, a szakirodalomban nem találtam speciális ajánlást, és az se világos, hogy a nagyböjti korlátozások vonatkoznak-e rám egyáltalán. A hústilalmat például elvileg a tizennégy év felettieknek kell betartaniuk, miközben én decemberben a második szülinapi tortámon fújtam el a gyertyát. A bölcselkedők persze fanyaloghatnak, hogy kifogásokat keresek, emberi léptékben kalkulálva bőven kinőttem már a kamaszkorból… És tényleg… Az viszont így is kérdéses, a fajtám béliek miként viszonyuljanak a regulákhoz.
Nyúlász tacskó vagyok, és roppant valószínű, hogy a húsvétvárást meghatározó passzusokat büntetlenül figyelmen kívül hagyhatnám. A legjobb mégis, ha követem a szabályokat, karcsúságomat megőrzendő, mértékletesen táplálkozom, jámboran viselkedem, és akkor a nyuszi hat hét múlva bátran beosonhat a kertbe a tojásaival... Na, de unaloműzőnek most elnyammogok valami böjtöset. Alighanem a méretes báránylábat, amivel a vasárnapra tekintettel apa az imént megjutalmazott.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
