Megelevenedett az álmos vidék, a szintezési ősjegy patinás oszlopa fölé magasodó hatalmas vörös szikla elnyúló árnyékán ponyvás pavilonok osztoztak. Meredeken ereszkedő utcácskánk utolsó métereit szigorúan strázsáló bóják vették védelmükbe, a kövér fűben padok, székek, asztalok terpeszkedtek. A csendes erdőszéli völgyecske lassan megtelt a nyár végi mulatság élénk hangjaival, a szép időt kihasználva kis falunk apraja-nagyja összegyűlt az első ...
Gyanakvásomat elaltatta, megszédített végtelensége látszatával. Érkezésekor azt sejtette, búcsúzásunk percei roppant sokára, vagy talán soha nem jönnek el, legnagyobb gondom örömeinek felhőtlen élvezete lesz. Csalafintán kényeztetett, a valóság fátylának fellebbentését a lomha cammogásból féktelen száguldásra váltó időre bízta... Életem első igazi vakációja gyorsan elrepült, ám számomra fontos pillanatait örökre a szívembe zártam, élményeimet ...
Jár mindenkinek, kivétel aligha lehetek. Sokan a forró nyárra spórolnak vele, mások beosztják a fontos alkalmakra, igyekeznek átmenteni belőle egy keveset a decemberi ünnepekre. A szerencsések utazással, strandolással múlatják perceit, míg akadnak, akik csak fáradtan megpihennek, hallgatják a csendet, odahaza szorgoskodva bepótolják, amire a munka mellett nem jutott idejük. Most először én is elmerülök a vakáció csodájában, félreteszem picit a mesélést, és ...
Enyém a holnap, nekem rendelték. Elmosódó határáról máris lelkes farkcsóválással fürkészem a képlékeny jövőt, magasba emelt orral, izgatottan szimatolom kiismerhetetlen rejtelmeit. Örömmel osztozom lehetőségei végeláthatatlanul hosszú során, őszinte szívvel kívánom, hogy boldog pillanataiból, szépséges ajándékaiból ezen a földön jusson mindenkinek. Köztük a hétfőn velem ünneplőknek, az Annáknak, Aniknak, Anikóknak, Pannáknak, Panniknak.
...
Fenséges katedrálisát álmélkodva csodáljuk, lakóinak különös kiáltásaira éberen fülelünk. Némán strázsáló első fáihoz pusztán mulatságból leszaladunk, barangolunk kanyargós útjain, csörtetünk sűrű bozótjában, heverészünk árnyas tisztásai puha füvében. Ízlelgetjük ínycsiklandó gyümölcseit, figyelmesen kerüljük leselkedő veszélyeit, Bóval újra meg újra nekivágunk, és mi lelkes dakszlik apránként feltárjuk a kis falunkat, Nadapot ...
Hangosan nyerített a benzinparipa, suttogtak a trendi villanyautók, a vadnyugat hőskorát idéző díszletek között újra szólt a hatlövetű. Örvénylett a tengernyi nép, a tikkasztó forróságban sorra érkeztek a csinos fityók. Korosabbak, ifjabbak találkozóra gyülekeztek, és míg Bóval a sétától kimerülve a tájház árnyas tornácán pihegtünk, a csárdában lakomához terítettek... Vendégségben jártunk a Tordasi Élményfaluban, ahol megünnepeltük a Fiat 500-as ...
Sietve összeszedték a legszükségesebbeket, aztán nekiindultak. Az ábécéskönyv, a kockás füzet, a hegyesre faragott ceruza kimaradt az alkalmi pakkból, helyettük a jutalomfalatnak szánt virslikarikákkal kitömött uzsonnás dobozka lapult apa hátizsákjában. Utazáshoz használt kulacsom kupakja szörcsögve eresztett, a szivárgó víz már itthon eláztatta a nélkülözhetetlennek ítélt kellékeket, ám az apró malőr ebben a hőségben semmin nem változtatott. Bo ...
Jöttére várva fürkésztem a kalendáriumot, reménykedve lestem közeledése híreit, nem is oly rég még azt találgattam, hányat alszunk betoppanásáig. A tavasz hűvös leheletétől vacogva ábrándoztam simogató melegéről, a magasban gomolygó sírós fellegek könnyei elől fedél alá menekülve képzelegtem verőfényes szépségéről. Fohászkodtam a korai pirkadatért, a kései alkonyért, és álmomban sem gondoltam, hogy már beköszöntekor eltellek majd a nyár ...
Szavak nélkül értjük egymást, elég a pillantás, a mozdulat. Ölében hajtom álomra a fejem, ébredéskor hozzá sietek, ha tehetném, árnyékként követném pirkadattól alkonyatig. Távollétében csüggedten számolom a cammogó perceket, fülelek a kinti zajokra, autója berregésére, kapunk nyikordulására. Árgus szemekkel vigyázom az ajtót, lesem a kilincset, érkezésekor boldogan ugrom a karjaiba. Ragaszkodásomat szüntelenül éreztetem, így kimutattam ma, az apák ...
Bódító illata megrészegít, elhomályosul köröttem a világ. Haraphatom, rángathatom, cibálhatom, fájdalmas roppanásai varázslatos históriákat mesélnek. A múlt gomolygó ködén át elém idézik távoli őseim alakját, és ha csupán percekre is, de pajkos tacskóból az emberek barlangjának bejáratánál őrködő farkassá változom. Képzeletben a settenkedő kardfogú tigris neszezésére fülelek, közben csendben ízlelgetem a madárlátta ajándékot, lelkesen ...