Varázsportól dagadó zsákját esténként elhozza, a pakkot lezáró csomót Bo orra előtt kibogozza, csipetnyi bűbájt hintve tacsipajtásomat elaltatja, képzeletemet az álommanó éjszaka ébren tartja.
Messze már a nap, mikor először meglátogatott, tenyerével kobakomon kedvesen végigsimított, ágyikóm szélén…