Télapóra szülinap

Zsúfolt hét van mögöttem. Néhány nap leforgása alatt annyi minden történt, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Ünneplés ünneplést követett, jutott szeretet és ajándék, de nélkülem semmi sem ment. Kellettem a konspirációhoz, sőt, sutyorogtak rólam is.

vizslafotozas_419a2131_fb.jpg

Hétfőn rögtön titoktartást fogadtam apának. Mancsot emelve esküdtem, hogy hallgatok az elrejtett növényről. Véletlenül se árulom el anyának, hogy a sétából hazafelé névnapjára megvettük a kedvenc virágát, és a rózsaszín orchidea a tetőtérben, a könyvespolcnál, a sarokban bujkálva várja a másnap reggelt. A pillanatot, amikor hajnalban kisettenkedünk érte, elővesszük, és… Tadam!... Jöhet a köszöntés.

Látszólag felesleges hűhó a munkába indulás előtti mosolygós percekért, ám nekünk fontosnak tűnt. Meglepetésnek szántuk, igyekeztünk, hogy váratlanul cibálhassuk meg anya fülét... A rajtaütés szerencsére sikerült, és este már hármasban örültünk a szövettacskónak is, amit egy ismerős küldött. Remekül mulattunk, igaz, a muri belecsúszott az éjszakába, és végül elszunyókáltam. Lemaradtam a rám vonatkozó tervek formába öntéséről.

Kezdődő ásítozásomat átmenetileg elűzte, hogy a szüleim arról beszélgettek, december ötödikére csizmát kölcsönöznek nekem. Sajátom sajnos nincs, csupán az elődömtől, Szamócától örökölt szandálkák rejtőznek a fiókomban, és noha hatalmasak a lábamra, ahhoz túl aprók, hogy Télapó észrevegye őket. Márpedig, ha a Fehérszakállú nem talál szépen puccba vágott topogót a kuckóm bejáratánál, ajándékot se hagy. Visszaül a szánjára, és röpül a következő címre, én meg szomorkodhatok.

Nem, ezt nem akarták, és apa magára vállalta a lábbeli kifényesítését is. Nehogy megrágcsáljam a bőrt… Latolgatták, vajon a Mikulás finomságokkal, esetleg virgáccsal jutalmaz. Mielőtt lecsukódtak a pilláim, még hallottam, ahogy kitárgyalják, mennyivel könnyebb lenne, ha az Északi-sarkon, vagy legalább Lappföldön, a finn Rovaniemiben olvasnák a mesekönyvemet. A történeteim eloszlatnák a manók és a krampuszok kételyeit. Első kézből értesülnének a kedvességemről, barátságosságomról, és éreznék, hogy csodás különlegességet érdemlek.

A társalgás hatott, szerdán fitten keltem, takarodóig türelmetlenül tébláboltam és lefekvéskor izgatottan másztam a paplan alá. Próbáltam nyitva tartani a szemem, hogy megleshessem Rudolfot, a piros orrú rénszarvast, amint társait vezetve beáll a teher-ródlival a ház elé. Az óriási puttonnyal utazó öregúr azonban rémesen ügyes… Kivárta, amíg elnyom az álom, és úgy ereszkedett végig a kéményben, hogy egyikünket se verte fel.

Nagyjából így eshetett, hiszen a csütörtöki ébredéskor ajándékok vettek körül. Virgácsot nem láttam, a legkedveltebb csemegéimből ellenben több csomag lapult a ragyogóra suvikszolt csizmaszárban.

Hohohó! Lecsapni rájuk sebtiben! A gondolat megfogant, és azonnal túrtam, dúltam. Szakadtak a zacskók, válogathattam, bárány, pulyka, strucc. A bőség zavara valósággal letaglózott... Ezután? Még valami? A folytatásban Jézuskával és a húsvéti nyuszival számoltam, azzal a legkevésbé, hogy huszonnégy órán belül újra repdesek majd a boldogságtól.

Pénteken, pirkadatkor leptek meg. Arra eszméltem, hogy anya és apa felkapnak, ölelgetnek, felváltva húzogatják a füleimet… Engem ünnepeltek. Pontosabban azt, hogy kétéves lettem. Komoly, felnőtt törpetacskó, aki azért számukra gyerek.

Szülinapom volt, és a lakás díszbe öltözött a tiszteletemre. A lépcsőkorlátról színes lufik integettek, a tányéromnál masnival átkötött szárított marhafejbőr-rudak üdvözöltek. Farkcsóválva szaglásztam, és szaporán kalapált a szívem. Lelkesen szaladtam körbe a nappalit, és ugyancsak álmélkodtam. A kályha mellé ismeretlenek játszóteret varázsoltak. Puha, vastag matracok feküdtek a padlón, hogy ugrálhassak, hempereghessek, kényelmesen szundikálhassak.

birthday3-1.jpg

A tortát este tálalták, a tetején a nevemet, azaz a „PANKA” szót kiadó gyertyákkal. A húsos receptet anya és apa napokkal korábban választotta, akkor, amikor elaludtam a névnapi bulin. Suttogniuk se kellett volna, olyan mélyen horpasztottam, ám a jövőben nehezebb dolguk lesz. Alvást színlelek és kihallgatom a titkos tanácskozásaikat. Karácsonykor rajtam az örömszerzés sora, és ehhez tényleg tudnom kell, mi készül. 

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr2714443906
Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

Címkék

ajándék (1) család (3) démonok (1) egészség (1) fotózás (1) (1) könyv (2) kutya (10) macska (1) sajtó (1) tacskó (10) tél (1) Címkefelhő