Terápia

Megértük ezt is, néhány napra szerepet cseréltem apával. Rendszerint ő vigyáz rám, ám a héten nekem kellett mellette silbakolnom. Sok dolgom nem akadt, póráz, hám és jutalomfalat nélkül elbírtam vele. Jól viselkedett, a teendőim arra szorítkoztak, hogy az oldalához bújjak a kanapén, a takaró alatt, és óvjam az álmát. Meggyógyítsam a kisugárzásommal.

terapia_final_xx.jpg

A pasik rossz betegek. Számtalanszor hallottam már anyától, mennyire nehéz velük. Megfáznak, és rögtön temetik magukat. A teremtés koronáit a legkisebb hőemelkedés ágynak dönti, fogukat hangosan kocogtatva reszketnek a hidegtől a meleg lakásban, és nyafognak holmi torokfájásra hivatkozva. Jártányi erejük sincs, a televízió távirányítóját is nehezen tartják célra, és sehol se találják a zsebkendőt.

Na, a papírforma bejött, minden pontosan úgy volt, ahogy anya megjósolta. A semmivel össze nem téveszthető tünetekből sejtettük, erős náthával lehet dolgunk. A komolyabb szakvéleményekre ellenben keresztet vethettünk, mert apa hallani sem akart az orvosokról. Örülhettünk, hogy a vitaminokat beveszi. A sörét forró, hagymafőzettel megvadított mézes, kamillás teára cseréltük, és reggel meg este hagyta magát lázmérőzni is.

Utóbbi nem nagy kunszt, neki távolról sem olyan kellemetlen, mint amikor velem csinálják... Egyszerűen a szájába veszi a készülék vékonyabbik felét, megvárja a pittyegést, és máris ájuldozhat a láza miatt. Hasznos ez, hiszen így szinte azonnal elalszik, és akár a teljes napot pokrócba burkolózva, szüntelenül horkolva töltheti. A fülnek borzasztóan zavaró, a szaggatottan feltörő köhögésénél mégis elviselhetőbb.

A szokásos programunkat elvitte az ördög. A sétáim kimaradtak, csak a kert végéig jutottam, és ezért legszívesebben patán haraptam volna a gonoszt. Reménykedtem, hogy felbukkan, és sikerül elkapnom. Kitartóan strázsáltam a helyemen, legfeljebb néha nyomott el a buzgóság. Képzeletem ilyenkor a tópartra röpített, ám apa krahácsolása hamar visszahozott a valóságba. Alvásról szó sem lehetett, tudtam, mi a feladatom.

Egész nap gyógyítottam a kisugárzásommal. Igen, azzal, amit a nyakfájása kezelésére is régóta alkalmazok. Univerzális terápia az enyém, a legtöbb nyavalyával szemben hatásos. Mielőtt kérdezitek, elárulom, a hiedelmekkel ellentétben nem kell hozzá törpetacskó. Fajtától, mérettől, kortól függetlenül bármilyen kutya megfelel. Mind próbálunk segíteni, és cserébe hálapénzért se tartjuk a mancsunk. Elég a szeretet.

És hogy eredményesek vagyunk-e? Nos, apa jobban lett, és ezt tekinthetitek az én érdememnek, vagy foghatjátok a fekvésre, a vitaminokra, a nagymama receptje szerint főzött teára. Mindegy, melyiket választjátok, a lényeg, hogy a beteg gyógyul, és bár tökéletes talán sosem lesz, a hőemelkedése megszűnt, a köhögése enyhült, meg zsepiből is kevesebb fogy. Ami rajtam múlt, megtettem, aki többet akar, tartson belőlem kettőt! 

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr4314376325
Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

Címkék

ajándék (1) család (3) démonok (1) egészség (1) fotózás (1) (1) könyv (2) kutya (10) macska (1) sajtó (1) tacskó (10) tél (1) Címkefelhő