Tacskóviadal, így játszunk mi

Teljes az illúzió, akik először látnak minket egymásnak esni, joggal hihetik, nálunk nincs pardon, a tacskóviadal vérre megy. Tudjátok, szemet szemért, fogat fogért, üsd, vágd, rúgj, harapj, karmolj. Fel ne add, ha a földre kerülsz, bújj ki a legszorosabb fogásból is, ugorj talpra, támadj vissza, csináld, ahogy a plüssnyúllal otthon gyakoroltad.

fight11fb.jpg

Így játszunk mi, és higgyétek el, jó móka. Szeretetből bárhol és bármikor kaphatók vagyunk egy bunyóra, kergetőzésre. Augusztusban Lokival és Toffeeval vetélkedtünk a nadapi szintezési ősjegynél, a veszprémi Tacsi Talin szeptemberben Rozival kóstolgattuk egymást, a múlt hét végén pedig Ropival meg Miával tartottunk bemutatót Velencén. Ők mind a barátaim, és mondhatom, az előző „meccsekhez” hasonlóan ez a legutóbbi is hatalmas buli volt. A bámészkodók a beton térdfal fedezékébe húzódtak lelkendezni, és nekivadult hármasunk feltúrta a korzó kihalt strandjának homokját.

A mérkőzésre nem készültem, szombat délelőtt egyszerű egészségügyi sétára indultunk Miával a parton. A helyes tiger törpével az augusztusi Tacsi-Pancsin ismerkedtünk össze, és most, a hűvös őszi időben a legnagyobb egyetértésben bandukoltunk. Olyan fegyelmezetten viselkedtünk, ahogy az csak elvárható a hozzánk hasonló ifjoncoktól. Koptattuk a körmeinket a Kígyó nyelve sétány díszburkolatán, felmentünk a wakebord-pályáig, és onnan vissza a kikötőig. Megbámultuk a kifutó kirándulóhajót, megugrasztottuk a fűben keresgélő kacsákat, és fejben már az ebédet, meg a délutáni alvást tervezgettem.

Ropi megjelenése azonnal felborította az elképzeléseimet. Az Ifjúsági Szálló szomszédságában szaladgált a homokban, és bevallom, alig bírtam magammal... Fekete cser kissrác, majdnem az én súlycsoportomból… Korábban sosem találkoztunk, de ki tudna ellenállni ekkora kísértésnek? Repdestem az örömtől, és nyomomban Miával, lengő fülekkel rohantam rá az ismeretlenre. Biztosra vettem, benne lesz a hancúrozásban, és nem is csalódtam. A karcsú kölyök meglátott, szembefordult velem, és máris száguldott felém. Kivillantak apró, tűhegyes gyerekfogai, és szinte előre éreztem a szúrásukat a mancsomon.

A küzdősportoknál megszokott előzetes mérlegelés, a kölcsönös tiszteletadás elmaradt, és piros meg kék sarok sem volt. Igazi szorító utoljára a nyár közepén állt a korzón, helyette használhattuk az egész partot. Ropi az alig több mint kettő, a megfontolt Mia a négy kilójával szállt be a balhéba, míg én félúton jártam köztük a súlyommal. Hármunk játéka látványos felfordulás, és ha videón visszanézem, számomra érthető minden egyes vetődés, borulás, becsúszás, az avatatlan szemlélő ellenben követhetetlen vágtázást, csonttöréssel fenyegető gurulásokat lát. Csupa olyan megmozdulást, amit még nézni is rossz.

fight_facexxx.jpg

És pont ez a lényeg. Bármilyen vadnak tűnik egy-egy összecsapás, a játékban senki nem sérülhet meg. Szeretetből csináljuk, és elég, ha a közönség elhiszi, hogy amikor két lábra emelkedve, vicsorogva rontunk a másikra, komolyan gondoljuk. Fontos a hitelesség, és az is, hogy felváltva egymás fölé kerekedjünk. Az egyik pillanatban tűnjön úgy, valamelyikünk két vállra fektetve feladja, aztán a következő másodpercben álmélkodjanak azon, hogy a vert helyzetben lévő gyűri le az ellenfelét. A show akkor jó, ha sikerül bizonytalan kimenetelű élet-halál harcnak beállítani.

Kívülről talán nem látszott, de a múlt szombaton észnél voltunk, vigyáztunk nagyon, hogy megússzuk sebesülés nélkül. A puha homok tompította az eséseinket, és míg hemperegtünk, alattomosan beleragadt bundánkba. A nagyjától otthon egy alapos fürdés megszabadított, ám még este is sarat köptem, és anya hosszasan törölgette a szemeimet, takarította a füleimet. Bosszúsan csóválta a fejét, szerintem abban mégis egyetértettünk, hogy nagyobb bajom sose legyen.

Oda is figyelek, hogy véletlenül se bonyolódjak alkalmi bunyóba nálam kategóriákkal erősebb partnerrel. Ha ilyennel kerülök szembe, apa lábai mögé húzódom, a tényleg necces találkozásoknál pedig a karjában vár a menedék… Így játszunk mi, nyúlász tacskók. Valódi kutyaviadalról szó sem lehet. 

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr5614295967
Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

Címkék

ajándék (1) család (3) démonok (1) egészség (1) fotózás (1) (1) könyv (2) kutya (10) macska (1) sajtó (1) tacskó (10) tél (1) Címkefelhő