Nyár

Egyedül rajtam múlt, hogy beleéltem magam, a csoda örökké tart. A nap fényesen süt le rám, a madarak folyvást jókedvűen csivitelnek, és míg a fülledt délutánokon szunyókálok, a fák lombjai andalító történeteket susognak a fülembe. Tudtam, persze hogy tudtam, nem lesz mindig nyár, de a jót könnyű megszokni, és nekem aztán volt mit. Ruhátlanul csavaroghattam a tóparton, süttethettem a hasam, és a kóbor zivatarok is ritkán futamítottak meg.

pankanyar5.jpg

Éjszaka hónapok óta nyitott ablak mellett alszom. Lefekvéskor altatóul tücsökzenét hallgatok, kilesek a pislákoló csillagokra, és élvezettel szippantom be a közeli erdő illatát. Jobbat aligha kívánhatnék, ám a világ változik, és a bőrömön érzem a figyelmeztetést, az idillnek hamarosan vége. Hajnalonként máris csípős a levegő, és ismét összebarátkoztam a kuckóm sarkába száműzött takarómmal. Ha nem bújhatnék el alatta, fáznék. Borzonganék, ahogy azon a reggelen is végigfutott a hátamon a hideg, amikor a hét eleji esős idő elmúltával végre lementünk apával sétálni.

A nap éppen kapaszkodott fel az égre, és sugaraival messzire űzte az éjszaka sötétjét, mégis azt hittem, furcsa álmot látok. A velencei szabadstrand kísértetiesen üres volt, nem úgy, mint akárcsak napokkal korábban. Kapkodtam a fejem, vajon hova lettek az emberek, akik nem olyan régen már a büfék nyitása előtt gyülekezni kezdtek törölközőikkel, hogy versenyezhessenek a korzó megmaradt néhány fája alatti árnyékos helyekért? Talán mindenki elaludt?

A ráccsal körülvett trambulinon sem ugrált senki, a gyerekek nem mutatkoztak a parton. Legfeljebb egy-egy jött szembe a korzón biciklivel, és tekert az iskola felé, hátán hatalmas csomaggal. Olyan pakkal, amivel a szomszéd kislányokat is napok óta látom ballagni a buszmegálló felé. Görnyednek a súly alatt, és elképzelésem sincs, mi nehezet cipelhetnek. Jártam iskolába, de az uzsonnára összekészített jutalomfalatokon kívül semmit nem kellett vinnem az előadásokra. A kis zacskónyi csemegét akár az én hátam is simán elbírta volna, ám anyáék nem bízták rám a málhát. Sajnálhatják, mert kitaláltam, hogyan spórolhatnák meg az iskolatáska árát. A virslit, sajtszeleteket befalom indulás előtt, és annyi, letudtuk a gondot.

csajmagnes_tofb_2.jpg

Na de szóljatok, hogy ne kalandozzak el! Szóval, csodálkoztam a kihaltságon, az igazán meglepő mégis az volt, hogy látványos változást a következő órák se hoztak. A homokos föveny színes napernyőinek többsége máskor rendszerint előbb-utóbb gazdára talál. Sokan egyszerűen henyélnek, mások esznek és isznak, játszanak, vagy a gyerekeiket istápolják alattuk. Most viszont? A plázson délután is csak néhányan lézengtek, a kora esti sétám idején szinte hiányzott a megszokott tömeg, a kerülgetni való lábak erdeje. És feltűnt az is, hogy a kék-sárga paraplékat rutinszerűen kipakoló kölcsönzősök hozzáláttak az ernyőállványok beszedéséhez.

Ez lenne a nyár vége? Jön az ősz, és vele a szürke esős idő? Az, ami miatt napokig nem sétálhattam? A hajóállomásnak otthont adó apró öböl partjáról bizonyosságot keresve felnéztem az Ifjúsági Szálló megkopott homlokzatára. Tudjátok, oda ahol a SZOVJETUNIÓ, a LÁNYOK, ASSZONYOK, és mellettük a SZOVJET IRODALOM feliratok együttese még mindig a szövetségbe forrt szabad köztársaságok sajtótermékeit propagálja. Kerestem a fecskéket, de már ők is összecsomagoltak. Ha igaz, amit egy hete hallottam, a villásfarkú kismadarak csoportjai Moszkva helyett Afrikába tartanak. Azért inkább oda, mert ott a következő hónapokban is nyárias meleg lesz. Nem úgy itt, ahol hamarosan kabát kell majd a szabadban.

szovjet-1.jpg

A hattyúk és a kacsák is madarak, mégis a szó szoros értelmében tesznek az évszakváltásra. Az utóbbiak annyira komolyan veszik ezt a tevékenységet, hogy aki figyelmetlen, akár a sétány díszburkolatán is könnyen beleléphet hátrahagyott nyomaikba. Most még nincs ezzel baj. A tollas népek egyelőre nem alkották meg azt a miniatürizált, egyben hatásos aknát, ami az én nézőpontomból ne szúrna szemet azonnal. Merőben más lesz a helyzet, amint a nyár tényleg elköszön, és a fák lehullajtják lombkoronájukat. A megsárgult levelek ilyenkor beborítják a talajt, és mindaddig, amíg a szél, vagy a seprű nem vág utat az avarban, a szárnyasok csapdái kitűnő álca alatt várhatnak áldozataikra.

Ha így is lesz, akkor sem csüggedek. Bizakodom, hogy a vénasszonyok nyara igenis kellemes meglepetéseket tartogat, lehet még nyitva az ablak éjszaka. Lopva meglestem apa számítógépén, a hosszútávú előrejelzések nem kecsegtetnek tikkasztó hőséggel. Teljesíthetetlen vágyaim szerencsére nincsenek, beérem azzal is, ha az ősz a prognózisokhoz igazodva vár egy kicsit. Ha az időjárás kegyes lesz, és például a jövő szombaton megkíméli az esőtől a Tacsi Talit Veszprémben. Úgy tervezzük, ott leszünk, és tartunk egy nyárbúcsúztató bulit a haverjaimmal.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr9314227851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

Címkék

ajándék (1) család (3) démonok (1) egészség (1) fotózás (1) (1) könyv (2) kutya (10) macska (1) sajtó (1) tacskó (10) tél (1) Címkefelhő