Csajmágnes

Ragadnak rám a csajok. Mindegy, fiatal vagy idősebb, elég egy pillantás, és máris tele a levegő feszültséggel. A lányok, asszonyok egyszerűen elolvadnak, ha meglátnak. Szétterül az arcukon a mosoly és annyi. Nem dicsekvés, tényleg. Mióta lejárunk a tóparti korzóra, egymás után szerzem meg a női szíveket, és a legviccesebb, hogy semmit sem teszek a népszerűségért. Csak magamat adom.

csajmagnes00.jpg

Pedig én is csaj vagyok. Apa szerint egy csajmágnes, ami bármit is jelentsen, működik. Annyira, hogy szinte minden nap van kapás. Legutóbb a strandon dolgozó fürdőruhás, rövidnadrágos lányok egyike kapta be a horgot. Éppen végzett a kék-sárga napernyők felállításával, megakadt rajtam a szeme, és már jött is olvadozni, simogatni. A csalit hajnal óta hiába lógató horgászok irigykedve nézték, ahogy apa kitartóan fárasztotta. A botjaival babráló legközelebbi vigyorgott, és valami kapitális fogást emlegetett.

Fogalmam sincs, apának hány lány számával gyarapodott a telefonkönyve az utóbbi időben, de az biztos, hogy sok új ismerősre szert tehetett. Csupa hasznos kapcsolat. Ha például valakinek születésnapja lesz, megvan, aki a tortát elkészítse. A magas barna a sétányról cukrász, és biztos tud csokisat, gyümölcsöst, esetleg dobost is. Remélem, én is kapok majd egyet, amikor eljön az ideje. Bár, ha anyán vagy apán múlik, aligha. Szerintük az édesség nem egészséges. Sőt, nekem kifejezetten méreg. Kicsit duzzogok is, amiért ők fagyizhatnak, meg sütizhetnek... Csak el ne hízzanak tőle!

Jó, az utóbbi talán nem fenyeget... Amennyit mindketten rohangálnak, meg idegeskednek… Hogy is hízhatnának el? És ha mégis felszaladna egy-két kiló, személyi edzőt már nem kell keresniük. A lány száma régen ott van apa telefonjában. A nevére nem emlékszem, egyedül az maradt meg a fejemben, ahogy a copfját fújta a szél. A kemping felé kocogott, és amint meglátott, azonnal irányt váltott, hogy megismerkedhessen velem. Lelkendezett, leguggolt, próbált megfűzni, hogy fussunk együtt. Kicsit se voltam oda az ötletért, és nagyon örültem, hogy a tudományosan megtervezett kalóriaégetést apa rövid egyezkedés után későbbre halasztotta. Teljesen mégsem vagyok nyugodt, hiszen a folytatás bármikor könnyen megszervezhető. Csak egy telefonhívás az egész.

Aztán ott van Adrienn, akivel a TacsiPancsin ismerkedtem meg. Rendkívül figyelmesen viselkedett, noha sokan álltak sorba nála. Odahívott a sátrához, és azon felül, hogy megcsodált, a méreteimre is kíváncsi volt. Alaposan megnézett magának, és mielőtt elbúcsúztunk, megajándékozott. Mintás kendőt kötött a nyakamba, amit akár partedliként is hordhatok. A patentos cucc jól jött, mert a kis csomag kekszet, amivel ráadás gyanánt kedveskedett, malac módra, morzsálva ettem meg.

Szerencsére a pasik sem utálnak, legfeljebb a csajoknál kevésbé érzékenyülnek el a látványomtól. Nehezebben oldódnak. Vagy talán csak azért barátságtalanabbak, mert nem tudják hova tenni, hogy a párjuk leszólítja apát? Mindegy, végül egy-egy simogatás, becézgetés rendszerint tőlük is kijut. Sőt, akadt férfi, aki még egy kávézóba is meghívott minket. Igaz, kutyás volt, és ha jobban belegondolok, akkor apa helyett anyával sétáltam. Sajnáltam is, hogy a sietségre hivatkozva kihagytuk, olyan szimpatikusnak tűnt… Mármint a kutya.

Elállt az eső, úgyhogy lassan készülök, egy kis esti csavargásra éppen futja sötétedésig. De ha már szóba hoztam, búcsúzóul annyit, legjobban a kutyásoknak örülök. Mindegy, gyerek, néni vagy bácsi, és az se számít igazán, milyen kutya. Csak kutya legyen… A nagytestűeket messziről észreveszem, és lelkesen csóválom a farkam. Tudjátok, az óriásokkal szívesen barátkozom. El sem tudom mondani, mekkora biztonságot ad újfundlandik, dogok, németjuhászok, labradorok oldalán vonulni. Olyankor elfelejtem, mennyire apró termetű vagyok.

csmx.jpg

Na de az igazi boldogság, ha tacskók keresztezik az utamat. Úgy, ahogy Toffee és Loki tette a hét elején. Korábban sosem láttam őket, mégis, amikor a Szintezési Ősjegynél találkoztunk, egy szempillantás alatt haverok lettünk. Törpetacskómódra őrülten rohangáltunk, és az sem zavart, hogy új barátaim nem csajok, hanem fiúk. Az önfeledt játék közben a pórázaink többször összegabalyodtak, és csak annyi időre álltunk le, amíg a felnőttek kibogozták a sebtében kötött csomókat. És persze viselkedtünk akkor is, amikor előkerültek a jutalomfalatok. Megzörgették az apró zacskót, és mi máris pózoltunk, hagytuk magunkat fényképezni. Néhány beállás, kattintás, és tombolhattunk tovább, anyáék pedig velem, a csajmágnessel, újabb ismerősöket szerezhettek.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://tacsimese.blog.hu/api/trackback/id/tr5113702822
Nincsenek hozzászólások.

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

Címkék

ajándék (1) család (3) démonok (1) egészség (1) fotózás (1) (1) könyv (2) kutya (10) macska (1) sajtó (1) tacskó (10) tél (1) Címkefelhő